Kedves Fidesz-szavazó, engedd meg, hogy ezúton tolmácsoljam neked szeretett Pártod véleményét- Rólad: Te sík hülye vagy! Igen, sajnos ez a szomorú valóság, téged a pártod, tehát a kedvenc politikusod, a Párt elnöke rendkívül ostoba, hülye embernek tart. Mindezt nagyon könnyű bebizonyítani. Ha nekem, nekünk nem hülyéknek valahol egy hírben azt írják, hogy Lévai Anikó, akkor mi tudjuk, kiről van szó, Lévai Anikóról, aki egy jogász végzettségű tisztes családanya, háziasszony, tán földbirtokos is, mellesleg Orbán Viktor felesége. Ha róla van szó, nyugodtan le lehet írni a nevét, ismerjük. Veled, te kedves Fidesz-szavazó, más a helyzet. A neked íródó médiatermékekben véletlenül sem látod leírva azt a nevet, hogy Dobrev Klára. Nem, ő így nem szerepel, ő Gyurcsányné, vagy, Gyurcsány Ferencné, vagy Gurcsányné Dobrev Klára. Tökéletesen mindegy, hogy ilyen nevű emberek nem léteznek, Dobrev Klára Dobrev Klára néven fut. Ez mellékes. Ami nem mellékes, kedves Fidesz- szavazó, az te vagy. Téged ugyanis annyira hülyének néz a saját pártod, hogy attól tartanak, hogy ha a hölgy nevét úgy írják le, ahogy az vagyon, akkor te egyszerűen nem fogod tudni, kiről van szó, annyira sötét vagy, hogy képes vagy elfelejteni, sőt, lehet, hogy nem is tudsz arról, hogy Dobrev Klára Gyurcsány felesége. Csak kattints rá valamelyik kedvenc propaganda- médiád címlapjára, ki fogja szúrni a szemed a sok Gyurcsányné, ez kétségkívül annak a bizonyítéka, hogy a Pártod nem feltétlenül tételezi fel rólad, hogy nem túl bonyolult információkat össze tudsz párosítani.

Kedves Fidesz- szavazó, én jobb véleménnyel vagyok rólad, szerintem nem vagy hülye. Lázadj fel a kiskorúsítás ellen, követeld, hogy a Párt felnőtteknek való médiát gyártson neked a pénzünkből.    

Szándékaim szerint ez egy rövid írás lesz, mert a fenének van kedve erről írni. Ez megy már 25 éve, mindig ugyanúgy. Orbán Viktor mond valamit, amiről azt gondolja, hogy elég provokatív ahhoz, hogy lázba hozza az általa liberálisnak gondolt maroknyi értelmiséget. A célzott csoport persze ahogy az a boszorkánykonyhában meg lett tervezve, reagál és ezzel el is töltöttünk újabb pár hetet az életünkből. A közíró felháborodik, a nyelvész nyelvileg elemez, a politológus politikailag és így tovább. Néhányan- ebben a mostani esetben- elnevezik magukat libernyáknak, esetleg ráírják a facebook-profilképükre, vagy  létrehoznak egy ’libernyák’ csoportot. Tényleg unalmas ez már. Igen, a miniszterelnök két alkalommal beszélt libernyákokról, először a liberálisokat nevezte így, majd a civil jogvédőket. Azért volt fontos másodszor is szóba hozni, mert a nyelvész szerint ez annyira durva, hogy szegényke ilyet csak véletlenül mondhatott, így tehát jelezni kellett, hogy dehogy volt az véletlen, nagyon is szándékos volt és miért ne lehetne durva, elbírja az ilyet a PC-mentes nemzet. Ezeknek a kiszólásoknak általában két csoport a célközönsége. Egyrészt az úgynevezett liberális értelmiség, akik egyébként már alig léteznek, másrészt a törzsszurkoló. Ebből következően kettős a funkció. Egyrészt a liberálisokat mindig is jó volt provokálni, írjanak csak ilyenkor pár tucat publicisztikát és majd elolvassák egymáséit. Hát, ugye, a célközönségnek meg kell a muníció. Mást az országban mindez nem nagyon érdekel, az ország népének teljesen mindegy, hogy kik azok a libernyákok. Mert az lehet, ugyan, hogy az országban van párszázezer, vagy akár millió liberálisan gondolkodó polgár, de ők legfeljebb értékeikben azok, ilyen címkéket ők nem alkalmaznak magukra. Akik így nevezik magukat, azok nagyon kevesen vannak, ráadásul kihalófélben. Ezt jól reprezentálja, hogy magát liberálisként definiáló párt sincs, kivéve az alig létező Fodor-félét. A Momentum sem nevezi magát liberálisnak, miért is tenné, ez ma már nem hívószó. Talán soha nem is volt az. Akkor sem, amikor jelentős volt a liberális párt.

Amiért mégis írok minderről, annak oka viszont nagyon is fontos. Mint említettem, a libernyákozás másik célközönsége a hívők közössége, a megveszekedett orbánisták, az anti-mindenkimásakinemfideszes-isták. És akkor emeljük ki, hogy ők viszont gyakori rendszerességgel kapnak ilyen szavakat és kifejezéseket. Régebben bankárkormány, aztán limuzinszocialisták, sivalkodik, süvölt, károg, kicsit később jött a migráns és ilyen a libernyák is. Tudatosan megválasztott, kezdetben csak ellenszenvet, később undort kiváltó szavak és kifejezések. Mert a menekült, az nem menekült, hanem migráns. Ami majdnem ugyanaz, mint a mutáns. Undorító, biztosan koszos, büdös, nyilván covid-hordozó. Ilyen a libernyák, nyálkás, nyálas, nyafogós, tán még meleg is. És ide tartozik Gyurcsányné is. Aki ugye nem Gyurcsányné, hanem Dobrev Klára, de ez kit érdekel. Mi azt mondjuk, hogy Gyurcsányné és kész. Mert ő nem önálló személy, ő csak annak az undormánynak a tartozéka, így hát Gyurcsányné. Csak mellékesen jegyzem meg, ez a szóhasználat leginkább a saját szavazótábor lenézését fejezi ki, hiszen te, kedves Fidesz-szavazó, te magadtól nem tudsz eléggé undorodni, ha azt mondjuk, Dobrev, akkor nem gyűlölsz eléggé, lehet, hogy olyan hülye vagy, hogy fel sem fogod, hogy az a Dobrev kinek a felesége. De ha azt mondjuk, Gyurcsányné, az más, akkor már tudni fogod, hogy ez a nő csak egy alkatrész. Ugyanez a helyzet a többi szóval is, a sivalkodik, a patkányok, a libernyák mind, mind az undor fokozását szolgálja. A cél a dehumanizálás, azt pedig tudjuk, hogy az  melyik ideológia kelléke

Nyelvében él a keresztény, magyar nemzet…

Mi folyik Gödön, mi folyik Baján és még nagyon sok helyen az országban? Az elmúlt napok egyik fontos sajtóhíre az ellenzéki pártok közötti egyre nyíltabb, kiélezettebb csata. Nevesítve, a jelenlegi két legdominánsabb ellenzéki párt, a Momentum és a DK kezdett állóháborúba. Kölcsönösen vádolják egymást a Fidesszel történő lepaktálással, árulással, megvesztegethetőséggel. Hogy mindezért ki a felelős, az körülbelül annyira deríthető ki, mint egy bomlófélben lévő házasság esetében. Nyilván a felelős maga az összeférhetetlenség. De igazából nem is ez a lényeg, hanem a messzire ható következmények és az ebből fakadó következtetések. Ezek pedig nagyon egyszerűen összefoglalva így summázhatóak: az ellenzék valószínűleg a napokban bukja el a 2022-es parlamenti választásokat. Ha pedig mégsem, ha valami csoda folytán mégis nyerne, pár hónapon belül elkerülhetetlen lenne a bukás, kormányzásra való képtelenség okán.

Pedig pezsgőt lehetne bontani. Örülni, ünnepelni lehetne. Az Orbán által megálmodott centrális erőtér és az arra szabott választási szisztéma megbukott, illetve ellenhatássá vált. Egész konkrétan úgy bukott meg, hogy a Fidesz némiképp szűklátókörűségről árulkodva maga buktatta meg.

Miről is van szó?

Orbán 2009-ben fogalmazta meg a centrális erőtér doktrínáját. Ez röviden úgy néz ki, hogy legyen középen egy nagy, erős „nemzeti” erő, jobbról, balról meg két szélsőség. Ez azért tűnt működőképesnek, mert a Fidesz arra építette a politikáját, hogy minden intézkedésével kizárólag a saját szavazóbázisát támogatja, ezzel elérve, hogy a választók 40-50 %-a minden körülmények között Fidesz-szavazó, míg az elégedetlenek megoszlanak a két „szélsőség” között, ami akkoriban nagyjából az MSZP-re és a Jobbikra volt értendő. E politikai konstellációra modellezve alakították át a választási rendszert, mely az arányosság felől a többségi ( a győztes mindent visz) elv felé mozdult el. Ennek lényege, hogy az egyfordulós választási rendszer következtében a relatív győztes minden egyéni körzetben mandátumot szerez, így gyakorlatilag garantálva van az alkotmányozó, kétharmados többség. Ez eddig működni is látszott, hiszen a Fidesz nagyjából 50%-os szavazati aránnyal folyamatosan kétharmados többséghez jutott. Egészen 2019. október 13-ig. A tavalyi önkormányzati választásokon ugyanis 10 év után szövetségbe tömörültek az ellenzéki pártok és ez jónéhány helyen látványos győzelmet eredményezett. Ehhez azonban kellett valami. Mégpedig az, hogy a politikai paletta jobb oldalán jelentős változás történjen, egészen konkrétan megszűnt a Fidesz szélsőjobboldali ellenzéke. Az azon tájon egy évtizedig leledző Jobbik ugyanis valamiféle átalakulásba kezdett, amit ők néppártosodásnak hívtak. De ez a Fidesz közreműködése nélkül nem következhetett volna be. A Jobbik nem azért kezdett hirtelen néppártosodásba, mert a vezetői egyszer csak felismerték magukban a liberálist, a konzervatívot, stb és elfelejtették, honnan indultak. Egy évtizeddel ezelőtt a Jobbik politikája kimerült a zsidó- cigány- meleg- és EU-ellenességben. E „nemes” programmal jutottak be a parlamentbe, váltak a centrális erőtér széljobb díszletévé, hellyel-közzel nagyjából lefedve a magyar társadalom igen jelentékeny náci gondolkodású hányadát. Itt azért felmerül egy kérdés: vajon azért indult el a Jobbik néppártosodási folyamata, mert „szélről” csak ordítozni lehet, a szélsőjobb oldalon levő politikai potenciál korlátozott, vagy valami más okból? Az én véleményem szerint ez nem a Jobbik önálló döntése volt. Azt gondolom, a Fidesz maga kezdett bele a centrális erőtér felbontásába, azzal, hogy fokozatosan, de meglehetősen gyorsan maga lett a magyar szélsőjobboldal egyetlen reprezentánsa. A Jobbiknak egy idő után sem ereje, sem eszköze, sem médiája nem volt ahhoz, hogy a szélsőjobboldal egyetlen versenyzője legyen, ezen a térfélen a Fidesz nagy győzelmet aratott a Jobbik felett, így a Vonáék számára a néppártosodás maradt az egyetlen lehetőség a fennmaradásra. Arra építettek, hogy a Fidesz jobbra mozdulásával lesz egy olyan konzervatív beállítottságú, de a baloldaltól irtózó réteg, amire építve erős parlamenti párt lehetnek. És ez 2018-ig tulajdonképpen bejött, szerintem nyugodtan le lehet írni, hogy Vona Gábor nagyon jó stratégának bizonyult, egy ilyen komoly fordulatot úgy végrehajtani, hogy abból a párt megerősödve kerüljön ki, komoly tehetségre vall. De azért ide mindenképpen kívánkozik egy zárójel, ami nem is igazán zárójel: fentebb politikai folyamatokat írtam le, a személyes véleményem és ízlésem az, hogy egy fasisztából- mert emlékezzünk, egy jobbikos képviselő 2012-ben még zsidókat akart listázni- legfeljebb akkor lesz hiteles konzervatív, ha elkövet egy nyilvános bocsánatkérést, sokszor, sok helyen beismeri, hogy korábban gyilkos eszméknek hódolt és ezért nagyon, nagyon kéri az elnézésünket. Ennek hiányában náciból konzervatívvá válni hiteltelen, számító ripacskodás.

No de miért döntött úgy a Fidesz, hogy átveszi a széljobbot? Nehéz kérdés. Első ránézésre ez politikai öngyilkosság, hiszen pont a korábbi stratégiával megy szembe, visszahozza a kétosztatúságot és így előáll a leválthatóság kockázata. És ez tulajdonképpen részben be is következett 2019-ben. Kétosztatú lett a paletta, azaz rengeteg helyen csak két jelölt indult és ez jópár méretes zakót eredményezett a kormánypárt számára. Szóval miért lett a Fidesz nyíltan szélsőjobboldali párt?

De úgy érzem, most kicsit előreszaladtam, egy láncszem kimaradt, illene leírni, kifejteni, hogy tényleg szélsőjobboldali párt lett-e a Fidesz? Hiszen ezzel számos érvet lehetne szembehelyezni. Például azt, hogy a törvénykezésben nem jelenik meg a szélsőjobboldaliság, nincs numerus clausus, nincsenek romaellenes törvények, stb. Ez az érv azonban nem állja meg a helyét. Egyrészt, mert de bizony, a törvénykezésben, a konkrét döntésekben is megjelenik, a független intézmények bedarálása, az állami média legsötétebb időket idéző propaganda-médiává züllesztése, a nem kormánypárti médiumok bedarálása, a kézivezérlés az élet minden területén bizony szélsőjobboldali elemek. A retorika pedig egyértelműen a szélsőjobb eszköztárával operál. Uszítások, nyílt hecckampányok kisebbségek, idegenek ellen, szakmai csoportok, civilek ellen, ezek mind olyan jelenségek, melyek a szélsőjobboldal politikájára jellemzőek. Egy gazdag, öreg, zsidó bácsit főgonosznak kikiáltani és teleplakátolni vele az országot, ordas hazugságokat terjesztve róla, ez pedig igazi antiszemita hecckampány. És ezek a politikai kampánynak szánt húzások nagyon sok esetben termékeny talajra hullanak, erőszakot szülnek, gondoljunk csak Őcsényre, ahol menekültstátuszt kapott, jogszerűen itt tartózkodó gyerekek váltak a célponttá. Tehát nem kérdés, a Fidesz szélsőjobboldali párt.

És akkor jöhet a következő kérdés. Miért? Az egyik válasz eléggé kézenfekvő, azért mert ez egy egyszemélyes párt és a pártelnök személyiségéhez ez az attitűd áll a legközelebb. Harcolni és győzni szeretett mindig is, ennek pedig a legkézenfekvőbb módja, ha nem létező, vagy létező, de gyenge ellenfelet választ magának. A nem létező kategóriába a migránsokat sorolhatjuk, a gyenge kategóriába például a melegeket, vagy a romákat, no meg a olyan ellenfeleket is választ, akiket azért tud legyőzni, mert nem akarnak vele harcolni, hiszen hivatalosan a szövetségeseink. A Fideszhez köthető médiumok már az első, 1998-ban alakult Orbán-kormány idején is náci propagandát toltak.A másik ok inkább stratégiai, de az elsővel azért összefügg. Magyarország igen alkalmas terep arra, hogy a gyűlölet/félelem- potenciál kihasználásával győzelmet lehessen aratni. Minden valószínűség szerint ez egy eléggé boldogtalan ország, igen kevesen vannak azok, akik egy idilli, erkölcsös, mértéktartó konzervatív létállapot következtében szavaznak egy ilyesmit képviselő és megjelenítő pártra, ellenben igen sokan vannak azok, akik folyamatos szorongásban élnek, sokszor napról- napra. Ha mégsem napról napra, ha már elértek valamit, akkor az attól való rettegésben élnek, hogy mindezt elveszítik. Hosszan lehetne erről írni, de a lényeg, hogy Habonyék felismerték a rettegésben rejlő politikai potenciált, viszont nem ismerték fel a nyíltan szélsővé válás és az azután bekövetkező bipolarizálódás kockázatát.

Az elején azt írtam, hogy az ellenzéknek ilyenkor kellene ünnepelni, pezsgőt bontani, hiszen hurrá, kétosztatú lett a magyar politika, semmi más dolguk nincs, csak összefogni, jól dolgozni, megküzdeni a Fidesszel és akkor a torzító választási rendszer következtében akár kétharmadhoz is juthatnak 2022-ben.

De nem ez történik. Ehelyett ovisok módjára egymás ellen folytatnak cicaharcot, egymást akarják legyőzni, mintha már borítékolva lenne a parlamenti győzelem, azon versengenek, melyikük lesz a domináns váltópárt 2022-ben.

Vagy nem akarnak győzni. Lehet, hogy pontosan tudják, hogy alkalmatlanok az együttkormányzásra, nem hisznek abban, hogy a Fidesz által hagyott romokat el lehet takarítani, nem hisznek abban, hogy lehet egy olyan országban kormányozni, amelyben a gazdasági hatalom Orbán oligarcháinak a kezében van, amelyben minden független intézmény élén egy fideszes mameluk ül.

És mintha már most is azon menne a csihipuhi, hogy ki legyen 2022-től őfelsége legdominánsabb ellenzéke.

Remek kilátások…

Ugyan már egy évtizede a keresztény, nemzeti értékeket hordozó párt kormányozza az országot, és ez látszik is az ország szellemi, mentális állapotán, nem lehet nem észre venni a pozitív társadalmi változásokat, a sportolóinkon például már egyre jobban meglátszik a népnemzeti attitűd, de azért vannak még területek, ahol tombol a liberális métely. Ilyen például a könnyűzene. Nyugati minták, dekadens, liberális, anarchista szellemiségű dalszövegek, nemzetietlen dalnokok, internacionalizmus, globalizáció mindenhol. Nincs ez rendjén, igen is szükség van a népi, keresztény, nemzeti, konzervatív, polgári, családbarát popzenére. Pedig vannak igazi magyar mentalitású zenészeink, tehetségekből bővelkedünk, csak a hídfőállásokat kellene kiépíteni, meg kell törni a liberális könnyűzene hegemóniáját. Na de ne beszéljünk a levegőbe, mutassuk meg, hogy létezik a polgári zene, a keresztény oldal igen is bővelkedik tehetséges zenészekben. Nézzünk egy példát.

P. Á. a nemzeti médiumok egyik elismert publicistája, igazi liberális-pukkasztó és hát kevesen tudják róla, de sikeres könnyűzenész is. Csapjunk hát bele, nézzük meg, milyen az igazi konzervatív, keresztény dalszöveg. Az alábbiakban a nagytudású műsorvezető legendás, Gecizők nevű zenekarának dalszövege kerül ismertetésre, majd egy rövid szövegelemzés.

Gecizők: Legyen még több baleset!

A villamoson melletted büdös a munkás

A csőcselék az életről dumál

Nyugatról jött szenny lepi el a várost

Fegyver kell ide és több halál

Leszopnak a parkban mert hasonlítasz arra

Ki egy sztárzenekar énekese volt

Leköpnek az utcán a koszos munkások

Mert az apád nem egy büdös proló volt

Legyen még több baleset

Legyen több halál

Brutálisan teljen el

A Budapesti nyár

Elemzés: Akinek némiképp szemet szúr az együttes elnevezése, kérem vegye figyelembe: a művész úr egy orákulum, egy próféta, ő már a 90-es években- akkor volt a zenekar fénykora- azon kesergett, hogy majd valamikor két és fél évtized múltán a megátalkodott ellenzék az O1G alpáriságával fog kampányolni, a névadás pusztán a polgári szomorúságból ered. Nézzük a dalt. A polgári, keresztény neveltetéshez hozzá tartozik a higiénia, így a szerző joggal teszi szóvá a mellette utazó munkások nem teljesen kifogástalan illatát. Kissé radikális a „csőcselék” szó használata, de érthető, hiszen a szerző mellett utazó munkások nyilván baloldali szavazók is egyben, ehhez képest pedig kifejezetten szeretetteljesnek hat a csőcselék elnevezés. Teljesen igaza van a szerzőnek, a szenny nyugatról jön, de nagy szerencsénk is van, a dalnok rögtön a szennyel párhuzamosan meg is jeleníti a mi értékeinket, például a fegyvert. Hiszen, hős, harcos nemzet a miénk. Szerelem, család, romantika, ezek a mi igazi értékeink, így joggal kelt undort a művész úrban a parkban történő orális kielégítés ténye, mely ráadásul nem is a tiszta érzelmek gyümölcse, pusztán egy fajta státusznak, a kiégett rockzenész státuszának szól. A dal végén a zenészünk a kívánságait is megfogalmazza, de ezeket természetesen nem kell szó szerint értelmezni, a Szerző Úr itt nem konkrét emberek halálát kívánja, pusztán a dekadenciáét.

E rövid ismertetőből remélem, jól kiviláglik, mit jelent a könnyűzene nemzeti alapokra helyezése

Van egy szenzációsan jó blog a világhálón, mely a magyar foci utolsó nagy korszakáról, a 80-as évek magyar focijáról szól. Arról az időszakról, amikor még jó magam is betéve tudtam az összes első osztályú magyar csapat összeállítását, követtem a mérkőzéseket, közösen, haverokkal hallgattuk a körkapcsolást, mivel akkor még elvétve közvetítette az állami televízió a mérkőzéseket. A blog elképesztő részletességgel idézi fel annak a tizenpár évnek a történéseit, olvasása közben az ember szinte újra átéli az akkori eseményeket.

A ma induló NB2-es bajnokság kapcsán az ember szerintem kicsit úgy érezheti majd, mintha egy időutazáson venne részt, mintha ismét a 80-as évek labdarúgó eseményei elevenednének meg. Persze, lehet, hogy ez csak egy téves előérzet, de azért nézzünk csak utána miért is alakult ez az elvárás.

Ha rápillantunk az első és a második liga mezőnyére, rögtön a szemünk elé kerül egy furcsaság: Mezőkövesd, Paks, Felcsút, Kisvárda, Budafok az első osztályban, Nyiregyháza, Kaposvár, Siófok, Haladás, Pécs, Szeged, Békéscsaba, Győr, Vasas a másodosztályban. Igen, aki a 80-as évek fociját nézve vált érett polgárrá, annak kapásból úgy tűnhet, mintha a második liga lenne az első liga, az akkori időszak jelentős számú tradicionális nagy csapata a másodosztályban játszik. Félreértés ne essék, nem az adott csapatok játékosainak a kvalitásait vitatja az ember, nem kétséges, hogy például a Felcsút játékosai kiérdemelték, hogy nemzetközi kupában induljanak, a Mezőkövesd focistái is remek teljesítményt produkáltak, valamint a másodosztály csapatai is nyilván méltán jutottak a második ligába. Valószínű, hogy a többszörös bajnok Debrecen a gyenge teljesítménye miatt lesz idén a másodosztály egyik esélyese. Az adott csapatok labdarúgóinak a teljesítményét nem szabad elvitatni. Mindezt tudva, elismerve, azonban, az ember talán mégis csak észre vesz bizonyos mélyben húzódó folyamatokat és okokat. Még egyszer elismerve, hogy a Puskás Akadémia labdarúgói megérdemelten lettek bronzérmesek, azt a tényt azért nem szabad elfelejteni, hogy egy pici falu, történetesen a miniszterelnök szülőfalujának csapatáról van szó, ennek következtében irgalmatlan mennyiségű közpénz jótékony szerepvállalása eredményezte ezt a mesés felemelkedést. Ugyanez a politikai háttértámogatás a Kisvárda és a Mezőkövesd esetében is perdöntő volt. De ha a másik oldalt nézzük, azt a folyamatot is ismerjük, hogy hatalmas múlttal rendelkező egykori csodacsapat, a Győr, hogyan veszítette el az élvonalbeli tagságát. Az emberben igen erős a gyanú, hogy a korábbi tradicionális nagycsapatok esetleg a megfelelő, mindenható politikai mecénás hiánya miatt vitézkednek az alsóbb osztályban. A Debrecen egykori menetelésében sokak szerint jelentős szerepe volt az akkori polgármesternek, Kósa Lajosnak, mindenki emlékszik, ahogyan együtt ünnepelt az öltözőben a focistákkal. Ma már nem Kósa Debrecen polgármestere, persze, elképzelhető, hogy ilyen direkt összefüggés nincsen. Érdekes a Vasas esete is, egy bronzérem és egy kupadöntő után, egy új stadion épülése közben változatlan csapattal lettek utolsók a következő szezonban. Sokáig lehetne folytatni a sort, nem érdemes, inkább azt a kérdést érdemes feltenni: a két osztály jelenlegi mezőnye valamiféle mesterséges, politika által befolyásolt konstrukció, vagy puszta véletlen? Nem tudjuk. Amit tudunk: egészen biztosan be fog következni az a csoda, amilyen talán még soha sem történt: az NB2 mérkőzéseinek nézőszáma egészen biztosan magasabb lesz, mint az NB1-é. És az sem elképzelhetetlen, hogy a színvonal sem lesz sokkal alacsonyabb. A Loki visszakerült az önkormányzat tulajdonába, és úgy tűnik, anyagilag sem állnak rosszul, mert valószínűleg erősebb kerettel vágnak neki a bajnokságnak, mint amilyennel búcsúztak. Érdekes módon a politikai mecénással nem rendelkező Vasas is biztos lábakon áll anyagilag, szintén jelentősen erősödött, ha jól tudom, 4 korábbi gólkirály is Angyalföldre került. És a többi hagyományos nagy csapat sem gyenge. Azért azt meg kell említenem, hogy számomra van itt jó néhány igazán megmagyarázhatatlan folyamat. Azt az ember nagyjából érti, hogy egy kormánypárti kapcsolattal rendelkező, állam és állami cégek által támogatott csapat mitől prosperál. De hogy egy nem túl jelentős szurkolótáborral rendelkező csapat (ez alatt azt értem, hogy nem 60 ezren, hanem mondjuk 6 ezren járnak a meccseire) hogyan képes olyan magánbefektetőt találni, aki a biztos veszteség tudatában önti a pénzét a csapatba, hát ezt nem értem. Még egy érdekesség, ami szintén erősíti a nosztalgia- vonalat: az NB1  csapatai a Paks kivételével úgy funkcionálnak, mint általában a mai élfoci csapatai a nagy világban. egy-két magyar játékos mellett rengeteg külföldi. A Ferencváros kezdő csapatában talán 2-3 magyar játékos van. Félreértés ne essék, ez nem baj, szerintem egy külföldi játékost is a szívébe tud zárni a szurkolótábor, ez mindenhol így működik. A másodosztályban viszont nincsenek külföldi játékosok, mind a 11 pályára lépő spíler magyar. És ez tényleg arra az időszakra emlékeztet, amiről az említett nagyszerű blog szól.

Egy szó, mint száz, aki szereti a magyar focit (azért azt megjegyzem, lehet, hogy ennek a magyar focinak most már ideje lenne egy a labdarúgástól eltérő terminust találni, tekintettel a színvonalra), az az NB1 mellett ne felejtkezzen el az NB2-ről sem.  

Gondolatkísérlet következik. Az előző írásokban kicsit sem kíméltem a Fideszt és az Orbán-kormányt, amire, persze, bőségesen szolgáltattak indokot. A világ azonban, bármit is igyekeznek a politikusok velünk elhitetni, nem fekete és fehér, nem a gonosz és a jó erők küzdelme. Ebből következően az elképzelhetetlen, hogy egy politikai erő mindenben csak és kizárólag ront és tönkre tesz, míg a másik által épített ország maga a Kánaán. Az ország fele több, mint 10 éve kizárólag a Fideszre szavaz, nyilván nem azért, mert megfogják a grabancát és elráncigálják a szavazófülkébe. Tegyünk, tehát, egy kísérletet arra, hogy körbeírjuk, melyek azok a területek, ahol a Fidesz eredményes.

Makrogazdasági adatok: nem vitás, a számok bizonyítják, hogy a makro adatok tekintetében az Orbán-kormány jól teljesít. Csökken a gdp-hez viszonyított államadósság mértéke, alacsony a költségvetési hiány, alacsony, relatíve az infláció. tudjuk, persze, a mögöttes folyamatokat, a történelmi összegű európai forrásbevonást, a magánnyugdíjpénztárak felszámolását. Ettől még tény, hogy az ország pénzügyi rendszere stabil és ez rendkívül fontos. Hiszen mindenki emlékszik még a szocialista kormányok költekező politikájára, valamint arra, hogy az a politika hogyan vezetett hitelválsághoz, eladósodáshoz, IMF- Világbank- segélyhez. Ma ilyen veszély nem fenyeget.

Közmunkaprogram: természetesen az ezzel kapcsolatos kritikákat is ismerjük, ezeket most nem sorolom el. Az viszont tény: a leszakadó északi régiókban generációk nőttek úgy fel, hogy reggel nem látták a szüleiket munkába indulni, a minta pedig öröklődik. Akármilyen is a közmunka, egyfajta programot visz a reménytelenségbe, a gyerekek szocializációja szempontjából óriási jelentősége van. Szerintem el kell ismerni, ez is egy jó törekvés.

Iskolai hiányzások kezelése: az első Orbán-kormány már egyszer bevezette az családi pótlék eltörlésének a lehetőséget, amennyiben a tanköteles gyermek iskolát kerül. Majd az ezt követő baloldali kormány ezen változtatott, a második kormány visszaállította. Amennyiben a tanköteles gyermek igazolatlanul hiányzik, az iskola értesíti a helyi hivatalt a hiányzásról, a notórius hiányzók pedig a családi pótlék megvonásával nézhetnek szembe retorzióként. Ez mindenképpen egy jó intézkedés, mert eszközt ad az osztályfőnök kezébe a hiányzásokkal szemben.

Családi adókedvezmény, családtámogatások: természetesen ez a rendszer nem lehet igazságos, sok tényező miatt, de a törekvés mindenképpen értékelendő. Valamiféleképpen ösztönzi a gyermekvállalást, ha nem is minden családban, de a törekvés mindenképpen jó. Ennél a pontnál még érdemes megemlíteni a CSOK-ot és a nagycsaládosok autóvásárlásának támogatását.  

Sporttámogatások: itt sem szabad kétségbe vonni a jó szándékot. Lehet persze populista érveket felhozni a stadionépítésekkel szemben, át lehet számolni a stadionok árát lélegeztető gépekre, ebben is van ráció, de egy dolgot nem lehet elvitatni: az eredményes sportnemzet, az egyes sportágakban eredményes bajnokok ösztönzőleg hatnak a fiatalabb nemzedékekre, a gyerekek példaként tekintenek a sikeres sportolókra, bizonyított tény, hogy gyerekek tízezrei kezdenek sportolni a példaképek hatására. Azt hiszem, ezen a területen sem lehet kétségbe vonni a szándék nemes voltát.

Eszme: ez egy igazán vitatott pont, vagy fogalmazzunk úgy, hogy itt keveredem a leginkább ellentmondásba önmagammal, mert a Fidesz ideológiájával nem csak hogy nem tudok azonosulni, de nem is igazán hiszem. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy egy nagyobb közösséget, egy országot, egy nemzetet csak ideával, eszmével lehet egyben tartani. Sajnos, tényként kell kezelnünk, hogy a jelenlegi magyar politikai palettán kizárólag a Fidesz sztoriképes, kizárólag ők gondoskodnak arról, hogy a híveik részesüljenek valamiféle szellemi táplálékban.

Hát mára ennyi a fideszes pirospontgyűjtemény.

Nehezen fogok neki e cikk megírásának, mert az ember a szépet szereti, épülni és építkezni szeret, esztétikumról szeret értekezni, jóságról, erényről, hősiességről és teljesítményről, nagyjából, mint eggyel lejjebb az olasz foci kapcsán. Mert az szép. Amiről most fogok írni, az nem szép. A fentiekkel ellentétben ebben semmi nemes nincs, ez egy kirándulás a sötétség birodalmában, megmerítkezés a szennyben és a mocsárban. De néha kell ilyet, néha foglalkozni kell az ilyesmivel, mert itt vannak, elborítanak mindent, a nyomorult képükre akarják formálni a mi  világunkat.

A bajai prosti srácok kérdéseket tett fel a Polgármester Asszonynak. És tessék, máris marhaságot írtam, dehogy tett fel kérdéseket, vagyis nagyjából úgy tett fel kérdéseket, ahogy az álnemzeti álkonzultáció, magyarán abszolút nem érdekli a kérdezőt a válasz, hiszen ahhoz, hogy érdekelje, értelmes kérdéseket kellett volna feltenni és nem kérdőjel elé varázsolt prekoncepcionális hazugságokat. Na de rögtön adódik a kérdés: honnan tudok én erről? Hiszen nézegesse a prosti srácok oldalát a szadó-mazó természetű önkínzásban utazgató diabolikus humán paradoxon. Tehát nem én. Azért tudok mégis erről a förmedvényről, mert annyi helyen, annyi csoportban került megosztásra, hogy kikerülhetetlen volt a megismerése. És egy zárójel: ha valaki esetleg többedszerre olvassa ezt az írást, feltűnhet neki, hogy egy kissé átírásra került. Hibázni emberi dolog, bárkivel előfordulhat. A cikk és a blog célja a közéleti megnyilvánulás, az érvelés, személyeskedni, bárkit konkrétan  személyében minősíteni, pedig, nem szép, nem elegáns, nem méltó. Ezért a cikkíró most hamut szór a fejére...

Szóval tisztelettel kérem a Polgármester Asszonyt, még csak véletlenül se válaszoljon ezekre az álkérdésekre, hiszen ezeknek nem az a célja, hogy a kérdező bármire is választ kapjon. Na de ha már eddig eljutottunk, nézzük meg milyen hazugságokra építve szegeznek kérdéseket a Polgármesternek.

Azt állítják, hogy a vezető hetilap, a vezető hírportál és a vezető kereskedelmi tv baloldali. Írtam már erről korábban, a Fidesznek maga Ferenc pápa is baloldali, ha éppen nem hajlandó a migránsok ellen gyűlölködni. Nekik mindenki baloldali, akik nem ők. A  K- Monitor kimutatása szerint az Index az elmúlt 20 évben ugyanannyit foglalkozott a baloldali politikusok korrupciós ügyeivel, mint a fideszes tolvajlással. Aki olvas HVG-t, aki akár elolvassa a legújabb lapszám brüsszeli csúcsról szóló írását, az látja, hogy a lap erősen kerüli mind a kormánypártok, mind az ellenzékiek leegyszerűsítő interpretációit.

Azt is állítják prostiék, hogy a polgármester ugyan nem rendezi meg a halfesztivált, de azért egy tömeges tüntetésen részt vesz. Úgy gondolom, hogy az én blogom nagyszerű olvasóinak teljesen felesleges leírni, hogy a különböző rendezvények megtarthatóságáról a kormány dönt. E szerint zenés, táncos rendezvények 500 fő felett nem engedélyezettek, a tüntetés, a focimeccs engedélyezett. Ezt, persze, minden értelmesen gondolkodó polgár tudja, a prosti srácok bajai lerakata is tudja valószínűleg, de miért ne hazudnának?

Azt a képmutató hazugságot is megemlítik, szabadon idézve a kormánytól, hogy a kormány nem avatkozik üzleti ügyekbe. Így az Index ügyébe sem. Tényleg nem. Csak pénzzel, zsarolással, megfélemlítéssel, karaktergyilkossággal elérik, hogy az üzletember pont azt akarja, amit fideszes pártközpontban ülő futtatója.

Na és, persze, az utolsó álkérdésbe csomagolt újabb hazugságban a Polgármester Asszonynak egy olyan momentumos javaslatról kellene véleményt mondania, ami természetesen nem hangzott el, nem jelent meg sehol. Egyetlen momentumos politikus sem akarja megvonni az idősek szavazati jogát. De erről is írtam korábban (A „rossz” szavazó)

Arról a gigantikus viccről ne is ejtsünk szót, hogy az emlitett iromány egy állítólagos olvasói levél. Olvasói levél abban a pártban, amelyikben a pártelnök előírja a frakciójának, hogy mire szólítsa fel őt.  Az álszentség diadala fent és lent.

Szóval elég egyértelmű, hogy a polgármesterünknek az ég világon semmi dolga ezzel az irománnyal. Ezt a néhány soros förmedvényt  a Fidesz agitprop azért írta, hogy a tisztelt rajongóik harci lázát ébren tartsa, mert az elviselhetetlen számukra, hogy 10 év után akad egy település, amit nem ők irányítanak, ahol nem ők kotorásznak a kasszában.

Azt javaslom, ez a prosti srácos iromány maradjon meg az eredeti funkciójánál: fröcsögjék össze egymást e mondatok kéjes olvasása közben éjjel- nappal.

Az értelmes ember pedig lapoz, focit néz, könyvet, olvas, zenét hallgat. Mea culpa.

„Magyarországon egy magántulajdonban lévő médium főszerkesztőjét a tulajdonos leváltotta. És ön engem, mint az állam képviselőjét megkérdez, hogy mit gondolok erről. Tehát ön azt gondolja, hogy az államnak be kellene avatkoznia abba, hogy egy magántulajdonos leváltja a főszerkesztőjét? Én ezt visszautasítom! Hogy jön az állam ahhoz, hogy beleszóljon egy magántulajdonban lévő médium tulajdonosának döntésébe?”

Ezeket a mondatokat Szijjártó Péter válaszolta a Reuters Hírügynökség Index tönkretételére vonatkozó kérdésére.

Szijjártó Péter hazudott.

Ezt itt az elején mindenképpen szögezzük le. Undorító, aljas, képmutató módon arra hivatkozott, hogy a kormány nem avatkozik be a magángazdaság folyamataiba. Mondta ezt egy olyan kormány tagjaként, amely 10 éve mást sem tesz, beavatkozik a magángazdaság folyamataiba, beavatkozik a sajtópiacba.

Szóval le kell szögezni, hogy Szijjártó hazudott. Azért hazudott, mert a pártjának egyetlen konzisztens elve a hazugság. Mindig, mindenben hazudni kell, nekik ez a politika. Így hát az Indexről is hazudott.

Tekintsünk vissza egy kicsit. 2004-ben Gyurcsány Ferencet megválasztották miniszterelnöknek. Medgyessy Péter helyére került, egyesek szerint puccsal. Valamikor 2004-ben az egyik reggel úgy jelent meg az Index, hogy minden egyes hírben Gyurcsány jelent meg, a divattól kezdve a sporton át az időjárásjelentésig. Az Index gúnyt űzött a szereplés-kényszeres, túlmozgásos Gyurcsányból, mint ahogy azóta nagyon sok mindenkiből gúnyt űzött. Az index nem baloldali, nem liberális, nincs ideológiai elköteleződése. Az Index egy alapvetően értelmiségi lap, mely többnyire a hatalmon lévőkön gúnyolódik. Gondolom, Gyurcsánynak sem esett túl jól, hogy akkor címlapsztár lett. De elviselte.

A mostaniak semmit és senkit nem viselnek el, akik nem ők, akikre nincs befolyásuk. Mindenki ellenség, akik nem ők. Csak abban az újságban hisznek, amit ők írnak, csak azt a hírt hiszik el, amit ők gyártanak. Rajtuk kívül nincs, nem létezhet világ. Az ő univerzumukban nincsenek színek, nincsenek árnyalatok, csak fekete és fehér van. Ők fehérek, akik kicsit is nem ők, azok feketék. Mert ilyen a pártelnök világnézete. Ő a harcos, a kemény, a tökös, eljátssza, hogy folyamatosan őt támadja mindenki, ellenség az egész világ. Paranoid félelem igazgatja minden lépését. Egy darabig csak azért kellett a saját média, hogy biztonságban érezze magát, hogy tudja, van olyan orgánum, amely kizárólag az ő üzeneteit továbbítja. Ma már van ilyen orgánum. Van 7 állami tv csatornája, számos rádiója, a kereskedelmi rádiók számára az ő MTI-je szállítja a híreket, van 480 nyomtatott lapja, ha akarja- és sokszor akarja- mindegyik címlapjáról egyszerre vigyoroghat. De ez is kevés neki. Kevés, mert van még olyan független sajtótermék, mely nem az ő képzelgéseit közvetíti. Egyre kevesebb, de van. Hogy ezt miért nem képes elviselni? Azért, mert abból a pozícióból, ahova felküzdötte magát, már nincs békés visszavonulás. Olyan szinten letarolta ezt az országot, olyan szinten építette ki a birodalmát, olyan mértékben szórta szét a köz vagyonát az oligarchái között, azaz adta végső soron magának, hogy ő már nem tud békésen visszavonulni. Mert neki egy választási bukás nem egy szimpla választási bukás. Hála az általa kreált választási szisztémának, egy ellenzéki összefogás, ha nem csalják el a választásokat, akár kétharmados ellenzéki győzelmet is hozhat. Ebben az esetben, már ha a Vezér hajlandó átadni a hatalmat, elkerülhetetlen egy elszámoltatás. egyenként kell felgöngyölíteni, hogy hogy lett az országból Orbán Rt. forintról forintra kell visszavenni mindent és az elkövetőket pedig egy jól kibélelt zárkába küldeni.

Orbán tehát nem bukhat, nem veszíthet választást. Neki minden idegszálával arra kell törekednie, hogy ne nyerhessen az ellenzék 2022-ben, neki most már a szabad levegő a tét. Neki létszükséglet, hogy tönkre menjenek az ellenzéki önkormányzatok, neki létfontosságú, hogy nem működhessen egy tőle független, milliós olvasottságú lap. Évek óta ezen mesterkedik. Ezért vásárolta be magát a strómanjain keresztül az Index mögött álló kiadó vállalatba. A művelet talán nem úgy alakult, ahogy elképzelték, talán a csendes átállításban reménykedtek, a szép, fokozatos kormánybaráttá transzformálásban. Ennek feküdt keresztbe a civil kurázsi, ezt akadályozta meg, hogy a teljes szerkesztőség felmondott, így már nem lehet szépen, alattomosan (ahogy szokták) meglépni az átállítást. Tegnap óta nincs Index, tegnap óta – a bigott kormánypártiak kivételével- mindenki tudja, hogy a Fidesz tönkre tette az Indexet. A kormánypropaganda közben képtelenebbnél képtelenebb hazugságokkal eteti a híveit, onnantól kezdve, hogy Gyurcsány épült be az Indexbe odáig, hogy teljes baloldali átállás történt. Nyilván, két Orbán-ülep-közeli tulajdonos ellenében Gyurcsány képes volt betuszkolni magát az Indexbe. Mindegy. A Fidesz-párti olvasóknak teljesen mindegy, mekkora hazugságot tömködnek az agyukba, mindent elhisznek.

De ez nem érdekes. Nem ez az érdekes. Hanem az, hogy a csendes átállítás nem sikerült. Az Index szerkesztősége felmondott, együtt maradt, valamint maradt egy több, mint egymilliós olvasótábor, akik nem akartak, nem akarnak kormánypropagandát olvasni. A Vezér ezúttal bukásra van ítélve. A szemellenzője következtében addig látott csupán, hogy van itt számára egy kellemetlenkedő portál, amit el kell tüntetni, át kell állítani. Így lesz egy lap, mely Index néven működik majd, a Fidesz-zombik, már aki tud közülük olvasni, elolvashatják benne ugyanazokat a fantazmagóriákat, amelyeket a másik több száz lapban is elolvashatnak. Ám az egymilliós bepalizhatatlan indexes olvasótábor nem maradhat forrás nélkül, nem is fog. A Vezér ezúttal egy dolgot ért el: sikerült egy újabb bizonyítékot szolgáltatni az ország, Európa és a világ számára saját romlott erkölcsiségéről. A náci tempóról.

****

Hír: leváltották a legnagyobb olvasottságú napilap, az Index főszerkesztőjét, Dull Szabolcsot. Az új vezérigazgató Szombathy Pál lett. Szombathy korábban az akkor még liberális napilap, a Magyar Hírlap főszerkesztője volt, majd később az egyik sporttévénél helyezkedett el. A leváltás ellen az Index munkatársai az aláírásukkal tiltakoznak, a leváltást a szerkesztőség függetlenségébe való beavatkozásnak tekintik. Az Index formailag alapítványi tulajdonban van, azonban a hirdetési felületeit az indamedia nevű cég birtokolja. Az indamediához olyan portálok tartoznak, mint a totalcar.hu, vagy a divany.hu. Az index, tehát formailag független, valójában azonban az indamedia tekinthető a tulajdonosának. Az indamedia egyik tulajdonosa Ziegler Gábor, a másik Vaszily Miklós. Vaszily az idei év márciusában vásárolta meg a cég 50 %-át. Vaszily egyébként a TV2 elnöke, de dolgozott az ECHO TV-nél is. Ami a reakciókat illeti, az ellenzéki pártok szerint ez egy újabb támadás a sajtószabadság ellen, a Momentum tüntetést szervez. A kormánypártok hallgatnak, hiszen ők köztudottan nem szeretnek beleszólni sajtópiaci ügyekbe, tiszteletben tartják a sajtóban tulajdont szerző üzletemberek döntéseit.

****

Eddig a hír, eddig a moderált stílus, eddig a higgadt hangvétel. Ami ezután következik, az nem lesz sem higgadt, sem kimért, sem moderált. Ugyanis a helyzet, de facto kicsit más, mint de jure. A jogászokból álló kormánypárt többnyire, ki tudja meddig még, ügyel arra, hogy jogi értelemben ne lehessen összefüggésbe hozni a sajtópiaci átrendeződésekkel. Ügyelnek a látszatra, hogy minden úgy tűnjön, mintha itt független üzletemberek adnának és vennének lapokat, tömörülnének és sokasodnának. Hát a jó édesanyjuk valagát! A lófütyit vannak itt független üzletemberek. A mechanizmus a következő: adott egy nyomorult, cezaromániás, kisebbrendűségi-komplexusban szenvedő miniszterelnök. Kifejezetten imádja, ha a popóját nyaldossák, imádja, ha ha bevarrt szájú mikrofonállványoknak adhat interjút, imádja, ha ő írhatja össze a saját magának feltett kérdéseket. Ezzel szemben kifejezetten irritálja, ha csak úgy mindenféle központi ukáz nélkül bármi megjelenhet, gyűlöli, ha kérdezik, gyűlöli, ha nem az udvaroncai írják a híreket. így aztán mindent elkövet azért, hogy az országban kizárólag az ő hőstetteit- valamint a gonoszok lejáratását célzó- sajtótermékek működhessenek. A módszer egyszerű. Kinézi, hogy melyek azok a sajtótermékek, amelyek még nem az ő tenyeréből esznek. Ezeket a hirdetési piac manipulálásával, a magánbefektetők presszionálásával módszeresen megfojtja. Majd keres egy strómant, egy igazi seggnyalót, aki a kivéreztetett sajtóterméket megvásárolja. Ha adott esetben még nincs kivéreztetve a sajtótermék, ha esetleg prosperál, akkor sincs gond, a házi befektetője ajánlatot tesz rá, az árat illetően a határ a csillagos ég, az állami kassza kimeríthetetlen. Így sikerült tönkre tennie a legolvasottabb napilapot, megvásárolta a lapot megvásárló osztrák strómant, aki nemes egyszerűséggel becsukta a boltot. Ez most a helyzet az index-szel is. Felvásárolta az index mögött álló kiadóvállaltot egy úgynevezett üzletember. Már ha lehet üzletembernek nevezni egy olyan figurát, aki állami alamizsnából meggazdagodik, majd megvásárolja azt a sajtóterméket, amelyikre a futtatója, a  kormányfő rábök. Vaszily, az indamedia új 50%-os tulajdonosa a TV2 elnöke is egyben, a TV2 már rég kapun belül van, ez az egyik legocsmányabb Fidesz-szócső. És most az index a célpont. A projekt kivitelezésén még gondolkodnak, de a halálos ítéleten már ott a pecsét. Az indexet több, mint egy millió ember olvassa, akik olvassák, tudják, hogy eddig minden kormánnyal kritikus volt, gúnyolta a szocikat is, amikor kormányon voltak, sőt, azóta is. De a mi beteg pszichéjű diktátorunk nem bírja a kritikát, nem bírja a gúnyt. Vele ne szórakozzon senki, őt ne merészelje bírálni senki. Mérhetetlenül zavarja, hogy van itt egy több, mint egymilliós réteg, amely nem az ő csodálatos győzelmeiről olvas nap mint nap. Ilyen az ő országában nem történhet. Így hát bevásárolja magát a lapba, végrehajtja a személycseréket, majd jöhet a lassú halál. Azért lassú, mert itt szemmel láthatóan más a módszer, mint a Népszabadság esetében. Egy ekkora portált nem lehet egyik napról a másikra bezárni. Itt az történik, hogy odaültetnek egy korábban liberális főszerkesztőt, aki persze már a zsebükben van. Az ő feladata szépen, módszeresen átállítani a hangvételt. Ez nem hirtelen halál, nem azonnali gyilkosság, ez a lassú megfojtás politikája.

A kérdés az, hogy mi, magyarok, miért, mivel érdemeltük ezt ki? Miért van az, hogy nekünk még egy egyenes gerincű, jó kiállású diktátor sem jut, aki kerek-perec kijelentené, hogy márpedig ezt a lapot „betiltom”, mert káros. Nem, nekünk egy képmutató, suttyó paraszt jut, aki életszemléletet gyárt abból, hogy mindig, mindenkit át kell cseszni, akinek egy egyenes gesztusa nincsen, aki még egy lapot is úgy tud csak betiltani, hogy közben szemforgatóan  sajnálkozik, ő nem tehet ám semmiről, hát hogy is tudna ő beleszólni a sajtópiaci viszonyokba,.Nekünk csak egy zavart identitású, komplexusos óvodás jut. És az ország egy igen jelentős részének ez a mentalitás tetszik. De jó hírem is van: nagyon úgy tűnik, hogy feljövőben, erősödőben van egy olyan generáció, melynek ez az attitűd már nem tetszik. Nagyon nem… És a Kisgömböc előbb-utóbb kipukkad.

Meghalt egy fiatal tűzoltó. Autóbalesetben vesztette életét, teljesen vétlenül. Szabályosan haladt az úton, amikor egy BMW-t vezető sofőr nem törődve a forgalommal szembeelőzött. A fiatal tűzoltó elrántotta a kormányt, összeütközött az előzött jarművel, aminek a sofőrje súlyos sérülésekkel került kórházba. A BMW-s elhajtott, kutya baja.

Ülök az autómban, a Balaton felé haladok, néha méla egykedvűséggel, néha lemondóan, néha megdöbbenéssel, mindig a percnyi hangulatomnak megfelelően figyelem a körülöttem zajló eseményeket. Van mit figyelni. Az egyik előttem haladó több 100 méteren keresztül halad a szembejövő sávban, nem zavartatva magát a felfestett csíkoktól, egy másik engem előz egy hajó nagyságú járgánnyal, beláthatatlan kanyarban- nyilván, amit nem lát, az nincs. A következő más típus, ő pontosan látja, mi jön szembe, de előz. Nem érdekli, övé a pálya, övé az út. Káosz. Kármentés közben, pedig, elgondolkodom. Elgondolkodom, hogy vajon mi az, mi lehet az, ami a szemem előtt zajlik, vajon mit látok? Néhány őrült ámokfutót, aki F1-es pilótának képzeli magát és a közutakra szabadult? Vagy ennél több, mélyebb dologról van szó? Estleg a jelenségnek van valami társadalmi konnotációja is? Amit látunk, összefüggésbe hozható egy másik bejegyzésemben megemlített rat race-szel, az őrült hajszával, a sikerre kondicionált nemzedékkel? A túltolt kapitalizmussal, melyben csak verseny van, csak győzelem van, egy rendszerrel, melyben csak ÉN számítok, illetve csak az ÉN számít, ahol a pálya összes szereplője csak azért van, hogy a sikereimhez asszisztáljon? Ugyanaz a személet jelenik meg az utakon, amely már az elit középiskolákban is jelen van? Egy olyan szisztéma útra pottyantott termékei ezek a „sofőrök”, melyben már a tizenéves középiskolás is arra van kondicionálva, hogy győznie kell, hogy senki más nem számít, hogy győzni kell, de most, mert ha nem győzöl, ha nem vesznek fel, a maga a halál, egy olyan világ ez, amelyben a kooperációnak nyoma sincs? Vagy tereljük a jelenséget politikai síkra? Fideszezzünk? Miért ne? Hozzuk összefüggésbe a jelenséget a kormány mindenen és mindenkin átgázoló politikájával? Vagy terjesszük ki ezt a politika teljes spektrumára, arra a politikai csatatérre, amelyen a megegyezésnek, a kompromisszumnak nyoma sincs,  csak a harc, a másik elpusztításának vágya? Hozzuk a jelenséget összefüggésbe az ellenzéki pártjainkkal, melyek úgy akarnak összefogni, hogy közben önmaguk között is inkább farokméregetéssel foglalkoznak, mintsem azzal, hogyan lehetne közösen valami jót tenni?

Sok, sok kérdés, nem tudom, hogy a válaszok többsége igen, vagy nem. Mert a következtetés könnyen adódna, hogy az őrült ámokfutók csupán egy őrült társadalmi és kulturális berendezkedés végtermékei. De akkor nagyvonalúan megfeledkezünk a józan, toleráns sofőrök millióiról.

Csak egy biztos: meghalt egy közkedvelt, mindenki által szeretett fiatal tűzoltó. Vétlenül, értelmetlenül. És nem ő volt az egyetlen az utóbbi években. Valamit tenni kellene…