Fodor Gábor egykori liberális politikus- ez fontos kitétel, ugyanis ő 30 éven keresztül végig liberális politikus volt, nem cserélt nézetet- hosszabb hallgatás után interjút adott a Magyar Nemzet nevű kormánypárti propaganda- kiadványnak, kiváltva ezzel haragot és gyűlöletet az ellenzéki oldalon. „Orbán csicskája” lett, feltűnősködik, megvette a Fidesz- sok ilyen nagyívű értékelés szerepelt, elítélte őt a bajai baloldali moslékkiadvány és elítélte a neves bajai polihisztor, a liberális sajtó. Durva dolgot mondott ám Fodor, egyenesen azt állította, hogy az Orbán rendszer nem diktatúra, kicsit bírálta Karácsony Gergelyt. És hosszan védte a liberalizmust, mondjuk ez utóbbi senkit sem érdekel. A reakciók mindenesetre nagyszerűen rávilágítottak arra, miért is esélytelen a baloldal arra, hogy valaha is ebben a konstellációjában kormányt váltson. Azért esélytelen, mert szektásan, bolsevik módon gondolkodik, ugyanazt a szellemiséget képviseli, amit a Fidesz, ugyanúgy ellenséget keres és talál. Néhány hónappal ezelőtt nagyjából ugyanezt tették Lovasi Andrással, mert merészelt kiállni a fidesz győri polgármesterjelöltje mellett, mondván, hogy személyesen ismeri és kedveli. No, az ellenzéki univerzumban ilyet sem szabad. És úgy sem szabad viselkedni, hogy Fodor, nem szabad nem diktatúrának nevezni a rendszert, hiszen aki szerint a rendszer nem diktatúra, az nyilván behódolt, becsicskult, megvették. A politikai finomságok ne zavarjanak senkit. Hogy elemzők tucatjai vannak, akik nem tartják a rendszert diktatúrának, hogy a diktatúrában többnyire vér folyik, hogy egy diktatúrában elég ritkán- soha sem- győz ellenzéki jelölt mondjuk önkormányzati választásokon, az inkább ne zavarjon senkit. Ez itt véres diktatúra és punktum. Majd mi, baloldaliak, eldöntjük, hogy neked mit kell gondolnod, milyen fogalmakat kell használnod. Te csak ne gondolkodj. Állj be a sorba és csak azon dolgozz, hogy a DK-s, Momentumos, mszp-s, Jobbikos konglomerátum győzhessen. A neves bajai önjelölt persze visszakozott, kiderült, hogy neki Fodor mondandójával egyébként nincs is gondja, tulajdonképpen szerinte sem diktatúra a rendszer, ám az eredendő bűn ott fogant, hogy Fodor vette magának a bátorságot és nyilatkozott. Nem lett volna szabad neki- miért is? No, ezt nem értettem. Vagyis megpróbáltam megérteni. Azért, mert visszavonult, azért, mert rendkívüli helyzet van, azért, mert ez egy kormánypárti lap és ez így összességében sok. Persze, tette hozzá, Fodornak joga van nyilatkozni. de hát akkor mégis hol a hiba- kérdezhetnénk a neves bajait, mire azt válaszolja, hogy Fodor nem gondolt a következményekre.

Nos, az lehet, hogy nem gondolt, mivel viszonylag naív ember, így nyilván nem számított arra, hogy neki fog esni a lberális média, csak mert elmondja az egyébként elemzői körökben teljesen szalonképes, ám az ellenzéki térfélen nem túl trendi véleményét.

Ebből a perspektívából teljesen lényegtelen, hogy az interjúban igen hosszan védte liberalizmust, azt a liberalizmust, ami a fidesz-táborban már vagy 2 évtizede szitokszó. Ez nem lényeges, a lényeges az, hogy nem volt hajlandó a rendszert diktatúrának nevezni . és hát ha nem, akkor az csak azért lehet, mert behódolt. Innentől kezdve a diagnózis készen áll: Fodor mentegeti régi barátját, Orbánt, nyilván alamizsnáért. Mert neki pont erre van szüksége, valamint a NER- nek is pont a liberalizmusról értekező Fodorra van szüksége.

Ezek után adódik a kérdés: én most jelen írásomban mentegetem Fodort? Próbálom őt a megérdemeltnél jobb színben feltüntetni? Nem hinném. Alapos, kiforrott véleményem van Fodorról. Ő az elszalasztott lehetőségek embere. Pályája csúcspontján nem volt mersze a Fidesz élére állni, tulajdonképpen a párt legnépszerűbb politikusaként küzdelem nélkül adta át a pártot. Persze, a kasszakulcs akkor még nem nála volt, de azért próbálkozhatott volna. Egy idő után az SZDSZ-ben is a belső ellenzékhez tartozott, közismert lustasága okán ott is csak akkor ambicionálta a pártelnöki pozíciót, amikor már késő volt. Amit 2010 után csinált, az pedig a merő értelmetlenség. Kétszer volt miniszter, egyszer nem túl nagy sikerrel oktatási, később elismert környezetvédelmi, talán ez utóbbiból is kicsit többet profitálhatott volna. Teljesen értelmetlen volt pártot alapítani, akkor gründolta a liberális pártját, amikor a liberális szavazók már rég becsatornázódtak valahova.

Lehet sorolni a hibáit a végtelenségig. De akkor azt is hozzá kell tenni e röpke elemzéshez: a 30 éves pályafutása során egyetlen nyilatkozata, momentuma sem volt, amikor is szembe ment volna a saját elveivel, hatalmi pozícióban egyetlen olyan eset sem volt, amikor korrupciós ügybe keveredett volna. Igazi balfasz volt, tehát, a mai politikusok szemszögéből. Jó lenne, ha lenne még néhány ilyen balfaszunk a politikában.

Bélus