A nem kormánypárti magyar focidrukker hihetetlenül ellentmondásos érzelmi állapotokat élhetett meg az elmúlt hetekben, melyek szinte hullámvasút szerűen repítették fel és le. Jó volt magyarnak lenni és szégyen volt magyarnak lenni. Illetve, dehogy volt szégyen magyarnak lenni, sőt, inkább mihamarabb felejtsük el, hogy itt ez a primitív, kisebbrendűségi komplexusos B- közép szekta szabja meg a magyarság alfáját és omegáját. Szóval jó volt magyarnak lenni. Mert a szemünk előtt született egy nemzeti válogatott, egy hihetetlen szimpatikus, oroszlánként küzdő fiatalemberekből álló csapat a kispadon egy olasz mágussal. Aki utoljára a 80- as években, még gyerekként látott utoljára igazán jó magyar csapatot, annak most igazán szívet melengető élmény volt látni ezt a nagyszerű csapatot.

És közben felejteni kellett, memóriát kellett törölni. Nagyon sok magyar ember nem volt képes felejteni, elvonatkoztatni attól, hogy a magyar foci az maga az orbánizmus, minden siker az orbánizmus továbbélését szolgáló lépés és újabb szeg a nemzet koporsójában. Igen, ezt kellett elfelejteni, mert a magyar foci jelentős része egyenlő Orbánnal, de a válogatott nem az. A válogatott mindannyiunké. De mit is kellett szurkolás közben elfelejteni? Volt mit. El kellett felejteni a térdelő íreket kifütyülő ultrákat. El kellett felejteni a fütyülő síkhülyéket és ultrabunkókat támogató miniszterelnököt, aki szerint "magyar ember nem térdel", mert mi ilyen kemények vagyunk, keményebbek és büszkébbek, mint a pápa, vagy Jézus Krisztus. El kellett felejteni a vonuló, ünneplő szurkolókkal masírozó nácikat, a "buzi Németországozókat", az öt évvel ezelőtti "Cristiano homosexual" - ozókat. És el kellett felejteni a melldöngető kormánypárti beszélőfejeket, a hoppálokat, menczereket, bencsikeket,  akik bele is posztolták a közösségi térbe, hogy ez Orbán Viktor sikere, meg amúgy is, ők majd megmondják, hogy melyik ellenzéki örülhet és melyik nem, de aki nem örül, az hazaáruló, mert amúgyis csak gáncsolták a stadionépítést. Egyébként a focimeccsen talán életükben először járó, lelkendező, hirtelen futballdrukkerré átvedlett ellenzéki pártelnököket is érdemes volt elfelejteni.

Szóval volt miről nem tudomást venni, de ha sikerült az embernek egy önműködő agytisztító programot beindítani, akkor mindenképpen jól járt, mert csodálatos csapatot láthatott. Hajrá magyarok!

Természetesen a címben szereplő ország Magyarország, a mi hazánk az, amely, úgy néz ki, egy tökéletesen átvágott, hazugságoktól átitatott ország. Egészen pontosan két átvert félország. Van egy kormánypárti félhaza, melynek átverésével most különösebben nem kívánok foglalkozni, azon emberek halmaza, akik a fideszre szavaznak, nem különösebben bánja, hogy úgymond bele van nekije hazudva a képibe. Ők szektahívők, őket valójában marhára nem érdekli, mit mondanak nekik, számukra az létezik, az az igazság, amit Orbán Viktor mond, ők a Brian életéből a „hogy menjünk a picsába, Mester?’ kategória.

De most nem róluk szólok. Az országnak azon feléről beszélek, akiknek tele van a hócipőjuk a szektavilággal, a múltszázadi giccsel, a nácizmussal átitatott kommunizmussal. Azokról van szó, akik kormányváltást szeretnének. Akik nem alkotnak egy homogén tömböt, akik között vannak igazi liberális világpolgárok, konzervatívok, baloldaliak, anarchisták és keresztények, akik között vannak, akik mindenféle melegjogi követelést azonnal támogatnak, és vannak, akik örökbefogadástól idegenkednek, de ők sem dobálnák meg a pride résztvevőit. Az ország nyugatos feléről beszélek. Ők azok, akik világosan megüzenték, hogy kormányváltást akarnak, ezért nem érdekli őket, hogy melyik párt jelöltje, de valaki győzze le a fideszes kiskirályt. A választói üzenet világos: nekem mindegy, hogy te jobbikos vagy, vagy dk-s, én rád fogok szavazni, akkor is, ha a Momentummal szimpatizálok. És egy jó darabig úgy is tűnt, hogy az ellenzéki pártok vették az adást, hajlandóak összefogni. Bejelentették a közös indulást, és hogy előválasztásokon fog eldőlni az ellenzéki kihívó személye.

Nagyon úgy tűnik, azonban, hogy e pártok az üzenetnek csak egy részét értették meg. Azt, hogy aki kimarad, az eltűnik, az kiszelektálódik. Így aztán nem volt mit tenniük, eljátszották az összefogást. Ami viszont a bejelentés óta történik, az az ellenzéki választói közönség arculcsapása.

Nézzünk egy példát. Nézzük Baját. Baján, ahogy máshol is, egy ellenzéki pártok szövetségéből álló koalíció gyözte le a Fideszt 2019-ben, egy közösen támogatott momentumos polgármesterrel, Nyirati Klárával. Az új testület megalakulásának első napján egyhangúan fogadták el, hogy a testületben ne legyenek frakciók, napirend előtti felszólalások. Innen jutottunk el oda, hogy pár napja a polgármester javaslatait (most mindegy, miről) megszavazta egy ötfős frakció, viszont elutasította a fidesz, valamint 4 képviselő, akik benne voltak akkor a fidesztváltó többségben. A 4 képviselő, jellemzően dk-s és jobbikos képviselők azt állították, hogy az öt fős frakció tagjai kiváltak, elkülönültek, ők pedig csak a város érdekeit nézték. Na de mi ebből az igazság? Röviden: semmi. Ugyanis a Sikeres Baja vezetői belátván korábbi hibájukat, elhatározták, hogy ismét lehetővé teszik a frakció-alakítást és ebbe a frakcióba az SB összes képviselőit meghívták. Megjegyzés: a frakció a demokráciák normális, elengedhetetlen kelléke, egyszerűbbé teszi a kormányzást, mivel van frakciószabályzat, frakcióvezető, frakciófegyelem. egyéni képviselők csoportjával nem lehet kormányozni. És lássunk csodát: a Demokratikus Koalíció helyi üdvöskéje bejelentette, hogy ő bizony nem akar belépni ebbe a frakcióba. Tehát mégegyszer: nem akar egy frakcióba kerülni azokkal, akiket egyébként a saját szövetségesének tekint. Hogy miért, azt nem indokolta meg. Ez mindenesetre nem gátolja meg a DK helyi erős embereit, hogy azt terjesszék úton útfélen, hogy őket kizárták valahonnan, tőlük elkülönültek. Hogy mi az oka annak, hogy ők nem kívántak a szövetségben szerepelni, annak igen homályos és képmutató indokát adták. Egyetlen név szerepel az érvek között: Búcsú Lajos. Ő Nyirati Klára sokat vitatott előéletű tanácsadója. Korábban fideszes alpolgármester volt, majd felbukkant a Momentum környékén. Ám az indok nevetséges. Miért? Egészen röviden azért, mert vagy egyetértek egy politikus munkásságával, vagy nem. Megnézem, elemzem a döntéseit és eldöntöm, támogatom-e. de az teljesen lényegtelen, ki az illető tanácsadója. az az ő magánügye, hogy milyen tanácsadókat alkalmaz, a végeredmény dönti el, hogy megfelelő embert választott-e. Orbán Viktort sem Habony miatt nem szeretjük.

Szóval a helyi DK-sok által hangoztatott kifogás egészen nevetséges. A választ egész máshol kell keresni. A facebook-on szembejövő plakátokon. Sorra jelennek meg olyan hirdetések, melyeken vagy Jakab Pétert láthatjuk teljesen vállalhatatlan baloldali alakok mellett parádézni, vagy éppen Dobrev Klára mosolyog egy homályos előéletű jobbikos mellett. Hogy példát is mondjak: a DK és a Jobbik is beállt egy olyan figura, nevezetesen Tóth Csaba mellé, mögé, aki szerepelt már fiktív párttagtoborzással kapcsolatos hírekben, parkolási maffiában, megfenyegette Karácsony Gergelyt, stb. Őt támogatja e két párt, az ország egyik legbecsületesebb politikusa, a Momentum színeiben induló Hadházy Ákossal szemben. Ugyanúgy, ahogy a DK is beállt a nemrég durva antiszemita kijelentéseket tevő jobbikos Bíró László mögé.

Szóval ez a mesterterv. Megköttetett a láthatatlan Jobbik- DK- koalíció, és az egyetlen szempont az, hogy az előválasztásokon sikerüljön kigolyózni a Momentum jelöltjeit. Jelenleg tehát nem egy ellenzéki összefogás, hanem egy DK-tól  Momentum felé továbbított hadüzenet van kibontakozóban és nyilván ennek az egyik epizódja, mellékhadszintere az, ami Baján zajlik. Gyurcsány és Jakab eldöntötték, hogy 2022 után két nagy ellenzéki frakció lesz a parlamentben.

Az pedig kit érdekel, mit akar az ellenzéki szavazó. Megszokta Már Orbán Viktort, pár ciklust csak elvisel még.

Erről a témáról semmiféle újdonságot nem tudok írni, a nem kormánypárti (lapok és hírműsorok nincsenek) oldalak már mindent megírtak. Igen, arról van szó, hogy a fideszes parlamenti gombok megszavazták, hogy a magyar felsőoktatás és az ezzel járó vagyon örök időkre Orbán Viktoré legyen. Egy darabig próbálkoztak hazudozni, de rájöttek, hogy fölösleges. A zombiknak semmi sem számít. Így nyugodtan be lehet ismerni, hogy azért szervezték ki a magyar állam egy részét Orbán alapítványaiba, hogy egy kormányváltás esetén is a Fideszé maradjon a felsőoktatás.

Párbeszéd formájában:

-          Orbán: „Idefigyelj, te Marha, most elrakom a zsebembe a magyar egyetemeket, és az ezzel járó párezer milliárd forintot. Minden az enyém lesz, akkor is, ha engem leváltanak. És te ennek örülsz.”

-          Marha: „Igen, nagyon örülök, hogy Te, Vezérem, a zsebedbe rakod a magyar állam egy részét, ott van a legjobb helyen, mert ha téged leváltanának- mármint, Soros, Biden és az EU, mert az ellenzék erre képtelen- akkor jön Gyurcsányné Fekete- Zay Jakab, beviszi a gyerekeinket az egyetemekre, buzivá neveli őket és elcsatolja az egészet Trianonba.”

Hát valahogy így valahogy így zajlik a kommunikáció a habonyi médiagépezet és a  szavazótábor között. És a fidesz népszerűsége töretlen. A jövő heti terv: alapítványokba fogják kiszervezni a magyar kormányt, a parlamentet, a rendőrséget és a hadsereget és a teljes állami vagyon az alapítványoké lesz. Örök főkurátor: Orbán Viktor. Ti meg játszódjatok előválasztósdit.  Oszt jónapot!

Azt mondják, hogy megmondtam, bár konkrétan nem emlékszem rá, hogy mikor mondtam meg, de biztos vagyok benne, hogy megmondtam, mivel, a mai eszemmel azt gondolom, hogy akkor is pont azt gondoltam, amit ma. Mivel az akkori eszem sem volt kevesebb, mint ma, sőt, inkább több, ezért biztos vagyok benne, hogy megmondtam. Mellesleg fültanú is van rá, tehát egész biztos, hogy elhangzott.

Szóval a halvány emlékeim és a fültanúk szerint azt mondtam 2010 tavaszán a választások előtt közvetlenül, hogy Magyarországon innentől igen hosszú ideig ez, mármint a 2010-es , lesz az utolsó tiszta, szabad választás. Azt hiszem, ebben nem tévedtem, a hardkór-holdkóros fideszeseken kívül mindenki tudja, hogy sem 2014-ben, sem 2018-ban nem voltak tiszta választások, hogy miért, azt most nem sorolnám fel részletesen, hiszen annyian megírták már, csak néhány pontban említem: választási körzethatárok átszabása, választási eljárási törvény módosítása, a köztévé és közrádió megszállása, állami hirdetések sok 10 milliárd forintért, a jogállamiság tönkretétele, majd a furcsaságok a választási szerver körül.

De ez az írás nem erről szól. Ez az írás arról szól, hogy miért mondtam meg, honnan tudtam? Hiszen liberális és baloldali közírók egész hada érvelt amellett, hogy nem kell tartani a Fidesz kétharmados győzelmétől, az inkább lehetőséget, mint problémát jelent. Valójában nem is az a kérdés, hogy én honnan tudtam, hogy le fogják bontani a jogállamot, hanem az, hogy ők miért nem tudták?

Hát nézzük sorban. Először nézzük meg a Fideszt, mint pártot. Ez azért fontos, mert arról, hogy egy párt milyen politikát kíván folytatni, nagyon sokat elárul az, hogy milyen a párt belső struktúrája, működése.  Márpedig az már 2010-ben, sőt, előbb is nyilvánvaló volt, hogy a Fidesz valójában nem párt, hanem egy gazdasági érdekcsoport. A Fideszben 1994 után már a nyomát sem lehetett felfedezni a belső demokráciának, a párt úgy működött, mint egy cég, amelynek élén Simicska Lajos állt, ő pedig úgy döntött, hogy Orbán Viktor lesz a párt vezetője. 1994-ben, a vesztes választások után egy bizonyos Wachsler Tamás komolyan akarta venni a pártdemokráciát és elindult Orbán Viktor ellen az elnöki poícióért. Wachsler egészen addig a Fidesz elsőszámú honvédelmi szakértője volt, a választások előtt a miniszteri poszt várományosa. Természetesen nem ő nyert, nem ő lett a Fidesz elnöke, viszont pont annyi szavazatot kapott, amennyi a tekintély-romboláshoz elegendő. Wachsler ezután nagyjából 20 évre eltűnt a politika élvonalából, azért persze nem végezték ki, életben van, néhány éve fel is bukkant miniszteri biztosként. Elég egyértelmű jelzést kapott arról, hogy nagy hiba volt szembeszállni a Vezérrel. Azóta pedig megszakítások nélkül Orbán Viktor a Fidesz vezetője. Nem elnöke, mert volt olyan időszak, amikor úgy döntött, gondolom, valamiféle pr- szempontok által vezérelve, hogy átadja az elnöke pozíciót, ilyenkor persze ő maga eldöntötte, hogy ki legyen az elnök és lám, úgy is lett. Egyszer Kövér, egyszer Pokorni kapta ezt a szép feladatot. Majd amikor jöttek a válságos idők, akkor Orbán Viktor úgy döntött, visszaveszi az elnöki pozíciót, ekkor szépen felkért néhány „értelmiségit”, hogy kérjék fel őt, hogy induljon el a párt elnöki székéért. Nem is tudott ellenállni saját kérésének. Azóta ő a párt elnöke, ma már nem foglalkoznak ilyesfajta színjátékkal, úgy is mindenki tudja, hogy ki a tényleges Úr. Egyébként minden egyes pozíció így dől el a Fideszben, Orbán Viktor megmondja ki melyik székbe csücsüljön és aki jót akar magának, az megszavazza. Így kerülnek ki a pártból az egyéni képviselő- jelöltek is, aki képviselő szeretne lenni, az elzarándokol Alcsútra, a stadion szomszédságába és ott eldől, alkalmas-e. A helyi alapszervezetnek ebbe nincs sok beleszólása.

Mindezt azért fontos leírni, mert joggal vetődik fel a kérdés: ha egy ember privatizál egy pártot és örök életre bebetonozza magát a párt élére, az vajon miért vezetne máshogy egy országot? Mint látjuk, az országot is hasonlóan vezeti.

Nézzük, mit tett Orbán Viktor az első kormányzásának időszakában. Ma már mindenki számára világos, hogy 2010-óta a „minden jogszerű” álláspontra helyezkedve kénye- kedve szerint módosítgatja az alkotmányos berendezkedést. 1998 és 2002 között nem volt a parlamentben 2/3-os többsége. Ennek ellenére a köztévét akkor is sikerült propaganda televízióvá silányítania. Akkor még a pártok delegáltak tagokat a kuratóriumokba, a törvény szerint a kormánypártok és az ellenzék egyenlő arányban. Orbánék nagyon leleményesen kitalálták, hogy az egyébként minden tekintetben a kormánnyal szavazó MIÉP delegáltjai ellenzékiek, hiszen formálisan nem volt a MIÉP a koalíció tagja. Így történt, hogy a Fidesz- FKGP- MDF koalíció álláspontja 2/3-os többségbe került a médiatestületben, magyarán a Fidesz korlátlan megjelenési lehetőséget kapott a köztévében és a közrádióban. Ugyanaz a mentalitás jellemezte már akkor is a Fidesz médiapolitikáját, mint ma, csak közel sem volt ekkora lehetősége.

Akkoriban pattant ki a Postabank- botrány. Kiderült, hogy Princz Gábor nem csak bankvezér volt, hanem hatalmi játszmákba is keveredett, jóban akart lenni mindenkivel, médiatermékeket finanszírozott. A Postabank portfóliójába tartozott a Magyar Narancs nevű hetilap is, mely a Fidesszel szimbiózisban indult, ám egy idő után szétváltak útjaik. Orbánék nem tudták elviselni, hogy a Magyar Narancs nem kampánylap, így nem egyszerűen kitették a Postabank portfóliójából- ami egyébként nem volt baj, hiszen egy banknak nem feladata hetilapok támogatása- hanem jogi úton az újság nevét is megpróbálták elvenni. Így a Magyar Narancs másfél évig nem használhatta a nevét, Mancs néven jelenhetett meg, mert Orbánék számára kellemetlen volt, hogy létezik egy Magyar Narancs nevű lap, ami nem őket támogatja. Mondjuk ki: Orbán akkor megpróbálta betiltani a Magyar Narancsot.

A  példákat hosszan lehetne sorolni, ki lehetne térni arra is, hogy Orbán a 2002-es választási vereségét hogyan dolgozta fel, hogy kijelentette, a „haza nem lehet ellenzékben”, emlékezhetünk arra is, hogy a 2002 és 2010 közötti időszakban a felheccelt Fidesz-hívők hogyan fojtották bele a szót szocialista és liberális politikusokba szinten minden nyilvános eseményen, hogy a halálraítélt Mécs Imrét nem hagyták október 23-án megemlékezni.

Egy szónak is száz a vége: 2010-re már teljesen nyilvánvaló volt, hogy Orbán Viktor nem viseli el, ha nem ő van hatalmon,  és ha nyer, akkor minden alkotmányos és nem alkotmányos eszközt be fog vetni, hogy ne lehessen leváltani.

Mert: „Egyszer kell nyerni, de akkor nagyon!”

Furcsa időket élünk. Real Madrid –Chelsea Bl- elődöntő zajlott tegnap. Természetesen az M4 sportcsatorna közvetítette. Ez egy állami sportcsatorna és gyorsan szögezzük le, hogy ezt a csatornát az állam nem azért hozta létre, mert az állam szereti a sportot és nem is azért, hogy a magyar sportbarátok sporteseményeket nézhessenek. Ez a csatorna azért létesült, hogy a politika iránt nem túl fogékony sportrajongók is részesülhessenek a propaganda áldásaiból. Az állam tehát milliárdokat nem sajnálva sportközvetítéseket vásárol fel a piaci alapon működő tv- társaságok elől, pusztán azért, hogy a szünetben Híradót közvetíthessen. Azaz ’híradót’. Ez az a  bizonyos egyperces híradó, ez is egy szenzációs találmány, egyetlen percben összefoglalni a világ legfontosabb eseményeit maga a bravúr. Hasonlít a régebben az USA- ban alkalmazott egymásodperces reklámokhoz, melyek célja az volt, hogy a tudat alá épüljön be a termék. Itt ugyanez a helyzet. Zárójeles megjegyzés: a kormány nagy bánata, hogy egy focifélidő 45 percből áll és nincs közben játékmegszakítás. Nem akarok tippeket adni, de a sportcsatorna jobban tenné, ha teniszversenyeket vásárolna fel, gyakorlatilag 3 percenként leadhatnának egy egyperces híradót. No de mire is jó egy ilyen egyperces? Arra könnyebb válaszolni, hogy mire nem jó: tájékozódásra. Arra viszont feltétlenül, hogy a focirajongó agya interiorizálja a kormány aktuális üzeneteit. Nézzük, tegnap milyen üzeneteket sikerült magunkévá tenni? Igen, végre el merték mondani a járvánnyal kapcsolatos csökkenő esetszámokat, a múlt héten ez még kimaradt. Tehát azt mindenképpen megtudtuk, hogy csökken a halálozás. Mondjuk az osztrák adatokat nem mondta be a hölgy, valamint a halálozást illető európai első helyezésünket sem. Ugyanis szerény nemzet vagyunk! Megelégszünk egyetlen első hellyel, az viszont nem is maradt ki, az átoltottságot illetően darabszámra megtudhattuk, hány magyar kapott szurit. Hogy milyet, az nem is kétséges, hiszen videófelvétel mutatta a beérkező kínai Sinopharm, valamint a konténernyi Szputnyik vakcinákat. Más vakcináról nem tudunk, csak e két nemzet oltóanyagait láttuk beérkezni. És ezzel véget is ért az egyperces. Sajnálatos módon a következő hír már nem fért bele: a parlament elfogadta 12 állami egyetem átadását magánalapítványoknak többezer milliárd forintnyi vagyonnal együtt. Ennyi tűnt el tegnap a magyar államból, ennyivel lett gazdagabb a néhány kormányközeli mameluk által dominált alapítvány.

Foglaljuk össze, tehát, mit tudtunk meg a világról tegnap a futballmeccs szünetében: javul a járványhelyzet, mert az orosz és kínai vakcinák megvédenek bennünket. Háttérmagyarázat: a magyar kormánynak ma már a két diktatúra, az orosz és a kínai a legfőbb szövetségese. A másik fontos hír- ami abból következik, ami nem hangzott el: a kormány nem büszke az egyetemek magánkézbe adására, sőt, ezt igyekszik eltitkolni. Erről jobb, ha nem tudunk. nyilván, a Habony- művek még nem talált magyarázatot, miért jó az nekünk ha az államunk egy része eltűnik. Nehéz is.

Jó napot, jó szurkolást!

Kedves olvasók, agymenés következik, melynek első lépéseként leírok néhány mondatot, melyek némiképp kötődnek egymáshoz, majd megpróbálok belőlük egy olyasfajta következtetést levonni, melyről szívből fogom majd remélni, hogy a világ legnagyobb tévedése. Kezdjünk bele!
1.Orbán Viktor kormányzásának a lényege, hogy a végletekig centralizálja az országot.
2.Orbán Viktor sajtóbirodalmat épített, a független sajtót módszeresen fojtogatja.
3. Az Orbán- kormány teljesen leépítette a jogállamot.
4. Az Orbán-kormány rendszerszerűen veszi át az orosz hatalomgyakorlás módszereit- lásd, tükör- civilszervezetek.
5. Orbán Viktor meghirdette a keleti nyitás politikáját.
6. Titkos, puccs-szerű szerződést kötött Oroszországgal Paks 3 megépítéséről orosz hitelből.
7. Megállapodott Kínával a Budapest- Belgrád vasútvonal megépítéséről kínai hitelből.
8. Szintén Kínával megállapodott a kínai Fudan Egyetem magyarországi létrehozásáról szintén kínai hitelből.
9. Orbán Viktor oltásversenyt hirdetett, orosz és kínai vakcinákat vásárolt, utóbbit méregdrágán, off-shore cégeken keresztül.
10. Ez utóbbival még- leszámítva- az off-shore céget- olyan nagy baj nem is lenne, csakhogy:
11. Propagandát indított a kínai vakcina sikerességéről, manipulatív táblázatot tett közzé arról, hogy a Sinopharm mennyivel jobb, mint a Pfizer.
12. Kuncze Gábor a nagyon elmés, Kuncze című könyvében megemlíti, hogy Orbán Viktor egyszer azt mondta, a három fő célja közül az egyik, hogy európai szinten meghatározó politikus legyen. A másik már megvalósult, Magyarország leggazdagabb embere akart lenni.
13. Az egyik szerb újságban megjelent egy cikk a Balkán újrafelosztásának tervéről, mely mögött állítólag Orbán (is) áll.
A  fenti 12 pont között vannak teljesen nyilvánvalóak, az például, hogy Orbán Viktor leépítette a jogállamot, evidencia, ő maga is elismerte, Kövér László is elismerte, persze, nem ezekkel a szavakkal. Van néhány állítás, ami teljesen irracionális, józan ésszel felfoghatatlan. Racionális gondolkodással ki a fene tudná megmondani, hogy mi értelme van elüldözni egy világhírű egyetemet, a CEU-t, ami mellesleg egy fillérbe sem kerül és idetelepíteni egy másikat, amit mi fizetünk hitelből. Mi értelme van negatív propagandát folytatni hazug adatokkal egy olyan vakcina ellen, amit egyébként egy honfitársunk fejlesztett ki? Józan kormány erre büszke, egy nacionalista kormány pedig hónapokig ünnepel és a nemzeti felsőbbrendűségről papol. A mi kormányunk meg minden egyes Kínából jövő vakcinát díszkísérettel fogad. És végül: mi a fenét keres Orbán Viktor egy balkáni átszervezés terve mögött?
Beszéljünk az utóbbiról. A határok átrajzolásának tervét Janza szlovén miniszterelnök juttatta el Charles Michel- nek, az Európa Tanács elnökének. Ez egy úgynevezett non-paper dokumentum, azaz nem hivatalos dokumentum. E szerint Koszovó albánjai csatlakoznának Albániához, a Boszniai Szerb Köztársaság egyesülne Szerbiával,Bosznia- Hercegovina horvát lakosai pedig Horvátországhoz kerülnének. Na, ez pont egy boci, boci, tarka, se füle, se farka, szerencsétlen Janza Szlovéniája nem is érintett, mindenki cáfol, Orbán Magyarországa sem érintett, Szerbia jól járna, de Vucic közölte, hogy ő sem akar jól járni. Egyébként is, egy ilyen változtatás a nagyhatalmak hozzájárulása nélkül megvalósíthatatlan. Na de kik a nagyhatalmak? Hát például az Európa Unió egy nagyhatalom. Egy igazi impotens nagyhatalom, mely még azt se tudja megakadályozni, hogy egy kis ország Nagy Vezére hülyére vegye. Az Egyesült Államok is egy nagyhatalom, csak éppen túl sok érdekeltsége nincs errefelé, maximum annyi, hogy nem hozná működésbe a puskaporos hordót. Oroszország nagyhatalom, Kína nagyhatalom. Hát nekik bizony van érdekeltségük errefelé. Oroszország, azaz Putyin szerelmes egy gyenge Európa Unióba,, hídfőállásokat keres az EU ellen, Kínával ugyanez a helyzet. Tőlük aztán egyáltalán nem állna távol egy balkáni kavarás. Végülis ebben a képletben a bosnyákokon kívül mindenki jól járna, de nyilván az ő leszerelésükre is megvannak a módszerek.
Beszéljünk a szereplőkről. Hogy a fenébe jön a képbe a szerencsétlen Janza, miért veszi a nevére a tervet, amikor utána még a külügyminisztere is cáfol? A válasz egyszerű, mert Janzát a sajtója tartja hatalomban, a sajtóját pedig Orbán oligarchái pénzelik. Janza tehát pipa. De mit akar itt Orbán, miért jó neki az, hogy Janza hülyét csinál magából? Hát az mondjuk tök mindegy neki, hogy Janza hülyét csinál magából, vagy sem, nem is ez a lényeg. És itt térjünk rá a 12. pontra, mely szerint-azaz Kuncze szerint- Orbán európai szinten meghatározó politikus akar lenni, történelmi tényező akar lenni. Az világos, hogy Orbán továbbra is kormányfő akar lenni, de nem mindegy, miért. Legyünk őszinték, van olyan köztünk, aki komolyan azt hiszi, hogy Orbánt érdeklik az államügyek? Érdekli őt az egészségügy, az oktatás, a melegek jogai, vagy bármi más?  Halálosan unja ezeket a témákat. Belpolitikai értelemben csak a foci érdekli. Döcögjön el valahogy az ország, ne menjen csődbe, ő pedig maradjon hatalmon. De miért akar hatalmon maradni, ha nem érdeklik az államügyek? Miért akar hatalmon maradni, ha már így is ő az ország leggazdagabb embere? Hát itt van az orrunk, szemünk, fülünk előtt a válasz: mert a történelemkönyvekbe bekerülő miniszterelnök akar lenni. És nem lábjegyzetként. Hanem??? Nem borzolom tovább a nyájas olvasó idegeit, kimondom a kulcsszintagmát: területi revízió. Bizony, azt hiszem, minden lépése erre irányul. Ezért kell a hatalom megtartása és megszilárdítása: 1- 4. pont. És erre kellenek a nem demokratikus szövetségesek. Ezért  lett Karikó Katalin „asszonyság”, ezért kell a kínai vakcina dicsőítése, ezért kell a gigahitel Kínától, a gigahitel az oroszoktól. 5-11. pont. Bizony, Orbán legfőbb célja, hogy azon politikusok pici pincsije legyen, akik esetlegesen rendelkeznek olyan potenciállal és ambícióval, hogy icuripicurit újrarajzolják a Balkán térképét. Ó, de hát az még mindig nem tisztázódott, hogy mi abban a területi revízió számunkra, ha létrejön egy Nagy Szerbia? A válasz kézenfekvő: ha Orbán a köztiszteletben álló nagyszerű futtatói által közreműködik egy Nagy Szerbia létrejöttében, akkor a szerbek csak lesznek annyira hálásak, hogy Vajdaság, vagy Vajdaság egy részének „hazatérése” alku tárgya legyen. Erdély mozdíthatatlan, reménytelen bármilyen átrajzolásba is belemenni Romániával, a Felvidékkel ugyanez a helyzet, no de a Balkán igazán reményteljes közeg a machinációk szempontjából. Miért is ne adnának a szerbek egy icipici Vajdaságot a nagyszerű cimbinek, aki a személyes közbenjárásával intézi el Szerbia területi gyarapodását? Na, ugye?!
És hát lehet-e elképzelni annál csodálatosabb történelmi szerepet, hogy a „Csonka- Magyarország” annyi vérzivataros évtizede után Orbán fehér lovon, vagy focilabdával az egyik kezében a fenekéből kilógó kínai vakcinás tűkkel bevonul Szabadkára?
Igen, lehetne. El lehetne képzelni ennél szebbet. Mondjuk egy nyugati típusú, esetleg még annál is komfortosabb magyar, szerb és bosnyák jogállamot az Európa Unióban, oligarchák, cezaromániás diktátorok nélkül, ahol marhára nem számít, hogy éppen hol húzódik az országhatár, a történelemkönyvekben pedig legfeljebb negatív lábjegyzetként szerepelnek a megalomániás, autoriter vezetők.
Jobb lenne. És egy újabb balkáni háború nélkül főleg jobb lenne. 
 
 
 

Látszólag minden rendben, az ellenzéki pártok döntöttek, összefogás lesz. másnak nincs is értelme, maga a választási rendszer kényszerítette ki, hogy az ellenzéki pártok közösen induljanak, az önálló indulásnak olyan kellemetlen következményei lehetnének, hogy a parlamenti küszöböt megugró ellenzéki párt a támogatottságánál jóval kevesebb mandátummal rendelkezne. Az okokat nem kell részletezni, mindenki tudja, egyforduló, győzteskompenzáció. a közvélemény-kutatások szerint nem is teljesen lehetetlen a kormányváltás, az ellenzéki lista talán még népszerűbb is, mint a Fidesz.

No, eddig Tündérkert.

A realitás pedig az, hogy kormányváltás itt nem lesz. Nem azért, mintha Magyarország több, mint fele nem szeretné, sokkal inkább mert az ellenzéki pártok nem szeretnék. És ez érthető is. Marha macerás dolog lenne. Először is koalíciós megállapodást kellene kötni, most nem számolom meg, talán hat pártnak kellene megállapodni, tárcák, programok, pozíciók, Audik, Superbek, bizony, nem egyszerű dolog ez. És akkor még ott vannak az aknák. Lenne egy hatpárti koalíció, hozzá egy lecsupaszított állam, széthordott felsőoktatás, bebetonozott médiatestület, fideszes oligarchák által működtetett gazdaság, stb. Költségvetési tanács, mely megvétózhatja a költségvetést, fideszes vezetők minden intézmény élén, valamint fideszes kézben az energiaszolgáltatók. Szóval egy új kormánynak brutál nehéz dolga és gigakevés lehetősége lenne, amellett persze, hogy leginkább önmagával kellene megküzdenie. Focis hasonlattal élve az új kormány lehetőségei olyanok lennének, mintha Neymar az összes hátvéd kicselezése után az üres kapu előtt azzal szembesülne, hogy utolsó emberként Di Maria leszereli, majd közös erővel lőnének egy hatalmas kapufát. És ez még a pozitív opció. Ja, bocsánat, nem focidrukkerek miatt le kell írnom, mindketten a PSG focistái. Persze, jó, ha tudjuk az ellenzéki pártok teljesen tisztában vannak a lehetetlen küldetésükkel. Nem is nagyon erőltetik. Nagyjából ez az oka, hogy inkább egymással vannak elfoglalva, dk-s kamuoldal jön elő a momentum leleplezésével, Fegyőr wamzert keres az MSZP-ben, Márki- Zay mindenhol wamzert keres, az egész ellenzék pedig Fekete- Győr interjúján röhög- némiképp joggal. Jakab önmagát építi, ő akar lenni a legellenzékibb, mellesleg igen ügyesen torgyánkodik, nagyon hatásos, tényleg jól felépített karakter. Egy szó, mint száz, a következő választások tétje hatalmas: ki legyen az ellenzéki vezérbika? Nagyjából ennyi a tét, ezért izmoznak az ellenzékiek.

És közben itt várja a csodát egy átcseszett félország.

Nagyon jó lenne a 2022-es választások kapcsán arról elmélkedni, vitázni, hogy jó-e az egykulcsos adórendszer, vagy legyen esetleg az adózás progresszív. Meg lehetne vitatni az oktatás jelenlegi helyzetét, számot vetni azzal, hogy hasznos volt-e a központosítás. Átverte-e Orbán Ángyán professzort, amikor a családi kisgazdaságok megvalósításának igéretével szállíttatta le vele a gazdák szavazatait és helyette egy oligarchikus nagygazdarendszert hozott létre? Kell-e ennyi stadion, működik-e az egészségügy, veszítettek-e a nyugdíjasok a svájci indexálás megszüntetésével, tényleg olyan jók-e a makrogazdasági adatok, azaz jók voltak-e a válság előtt? Stb, stb, stb. A következő néhány napban ezekről a kérdésekről fogok írni. De ma nem. A mai ömlengésem témája az, hogy ezen kérdésekről nem lesz szó a választási kampányban.

Ezek a kérdések ugyanis egy normális demokratikus jogállam leglényegesebb kérdései, ezekről szól a politika. Máshol.

Nálunk nem. Nálunk ellenzék szemszögből a központi kérdés az, hogy az ellenzéki szövetség választási programmá emeli-e a jogállam és a demokrácia helyreállítását. Ugyanis jelenleg nem jogállami keretek között élünk, viszont erről már elég sokat írtam.

Így inkább arról írok, hogy a kormányoldal hogyan tekint a jövő ilyenkor esedékes választásokra. Először is, egyáltalán nem biztos, hogy esedékesnek tekinti. Ne nagyon pillogjunk meglepetten,ha még jövő ilyenkor is rendkívüli időket élünk majd és ennek következtében, sajnálatos módon Orbán Viktor feláldozza magát és hajlandó lesz tovább cipelni a kormányzás terheit, akár választási megmérettetés nélkül. Mert ő ilyen önfeláldozó.

A másik probléma: A Fidesz nem választási kampányt folytat, hanem háborúzik. Ez egyrészt jól kiviláglik Orbán retorikájából, hiszen ő mindig háborúzik. Nem sorolom fel, az elmúlt 20 évben hányszor érezte magát vezénylő tábornoknak, tartotta szárazon a puskaport, ment neki a vírusnak puszta kézzel, mikor volt állig felfegyverkezve, osztogatott kokit és sallert. Nem sorolom, mert én, vele ellentétben, örülök annak, hogy már nem emlékszem az ovis jelemre.

Térjünk át viszont a lényegre, nézzük meg, Orbán mit művel választási kampány címén, azaz helyett. Illetve nézzük meg elébb, mit nem művel. Programot például nem fog közzé tenni, nem szokott, a hívőknek elég annyi, hogy „folytatjuk”.

És akkor mi az, amit művel? Háborút folytat. A taktikája pofonegyszerű, egy nagyszerű, szimpatikus, kelet-nyugat koktélt alkalmaz. Nyugatról importált karaktergyilkosságot vegyít keletről hozott médiapolitikával. Ez a mixtúra a Fidesz-program. A lehető legtöbb független médiát ellehetetleníteni, állami pénzből létrehozni egy óriási állampárti médiagépezetet, szintén állami pénzekből kitömött oligarchák kezében lévő médiaholdingot működtetni. Csak a rend kedvéért soroljuk fel: M1,M2, M3, M4, M5, Duna1, Duna2, Spíler1-2, TV2, Hir TV, Pesti TV, 3 állami rádiócsatorna, KESMA (500 médiatermékkel) központosított MTI hírzanza a kereskedelmi rádiók számára, kötelező jelleggel. Ez a fegyverarzenál, a muníció, pedig, rém egyszerű: ellenzékiekről hazudozni, ellenzékieket rágalmazni. Semmi más. Nincsenek hírek, nincsenek elemzések, nincsenek vitaműsorok. Elmondják a kormány döntéseit, a kormányzati „civil” elemző azokat elemzi, majd jön a napi hazudozás az ellenzékről. Hogy miért írom le ilyen bátran, hogy hazudozás? Mert néhány kattintással minden állítás ellenőrizhető. Néhány példa csak az elmúlt napok terméséből: „Fekete- Győr ellehetetlenítené a másként gondolkodó újságírókat”. Természetesen ez hazugság, most is büntetik a tudatosan hazugságot terjesztő újságírókat, Fekete- Győr ezt szigorúbban tenné. „Hadházy praxis nélkül is kutyákat olt”. Túl azon, hogy nem igaz, az sem zavarta a propagandistát, hogy ezzel egy neves, népszerű állatklinika hírnevét próbálta sárba tiporni. „Szaniszló, DK-s polgármester nem értesíti a kerület lakóit az oltásról, visszaküldi a vakcinákat”- hát persze, nagy kár, hogy az oltási folyamatban pont a polgármesterek nincsenek benne, ők nem értesítenek semmit, nem küldenek vissza semmit. „Karácsony nem lobogózta fel Budapestet, tehát magyargyűlölő”- erről kár írni bármit is, de nyilván Csenyétén- például- az M1-ből tájékozódó polgár elhiszi. „Márki-Zay szellemi fogyatékosnak nevezte a Fidesz- szavazókat- persze, ez sem igaz, a párthűséggel pozícióhoz jutottakat nevezte erkölcsi fogyatékosnak. Nem folytatom, ez a néhány „hír” az elmúlt néhány nap termése. És jó lenne cizelláltan fogalmazni, de még jobb a dolgokat nevükön nevezni. Orbán Viktor számára a politika manapság már csak annyit jelent, hogy minél több közpénz felhasználásával minél több olyan emberről kell hazudozni, aki nem a kormány támogatója. És mindez, nekünk, adófizetőknek évente nagyjából 300 milliárd forintba kerül.

Nekem semmi bajom Soros Györggyel, sőt! De azért a Fidesz támogatása miatt egyszer nyilvánosan bocsánatot kérhetne Magyarországtól!

Dézsi András Csaba, Győr fideszes polgármestere Pro Urbe Győr kitüntetést adományozott a legendás Aurora nevű, elméletileg punk zenekarnak.  A mai cikk alapvetően, a megtévesztő, kattintásvadász cím ellenére nem a győri polgármesterről szól. Hanem arról, hogy egy punk együttes elfogadhat-e egy kitüntetést a hatalomtól, különös tekintettel egy szélsőjobboldali párt polgármesterétől. Itt jegyezném meg nem zárójelben, hogy Dézsi András Csaba első, második és harmadik pillantásra is egy kifejezetten NEM Fidesz-kompatibilis fickónak tűnik: értelmes, jószándékú, őszinte, emberszerű.

Ám ebben a cikkben inkább az Aurorára és a punkra szeretnék fókuszálni.

Először is megpróbálom megválaszolni, hogy mi a punk. A punk szó jelentése szemét, vacak, stb. És minden társadalom- és kultúrpolitikai következtetés ebből származik. A punk egyszerűséget, egyfajta igénytelenséget, de minden esetre természetességet és őszinteséget fejez ki. Nem szabad eltekinteni attól a közegtől, amelyben létrejött. A punk Nyugat-Európában és az USA-ban született kritikai reakcióként az akkor, a 70-es, 80-as években létező kapitalista világrendre. Tehát eredendően mindenképpen antikapitalista. Kritika tárgyává tette a vagyoni egyenlőtlenséget, a tőkefelhalmozást, az életmódot illetően a kapitalizmus teremtette látszatvalóságot, a műviséget. Ehhez jött az anarchista szemlélet, ami hatalomnélküliséget jelent. Így a punk minden olyan rendszer ellenében formálódott, amely hatalmat teremt és szolgál. így a punk már nem csak kapitalizmus- de egyben fasizmus- és nacionalizmus ellenes, hiszen eme eszmék magukban hordozzák a hatalom kialakulását, az eszköz lehet a pénz, a fegyver, vagy pusztán az eszme, mint a rasszizmus. Így hát a punk: antikapitalista, antifasiszta, antirasszista, és antikonzumista. Ehhez még jön az, hogy a nyugati punk mozgalom a kommunista rendszerekről nem sokat tudott, viszont a keleti punk, például Magyarországon, az egyben antikommunista is, mármint a szónak abban az értelmében, ami keleten megvalósult. No de bizonyos szempontból keleten a kommunizmus csak eszme maradt, nem valósult meg, ami helyette létrejött, az TGM definíciója szerint állammonopolista kapitalizmus. A punkhoz tehát a legközelebb a kommunista berendezkedés áll, de a szó eredeti értelmében, azaz a köztulajdon dominanciája értelmében. Ez persze eddig legfeljebb az izraeli kibucokban valósult meg. Ami eddig a világban megvalósult, az a globális, multinacionális nagytőkén alapuló kapitalizmus és az állammonopolista kapitalizmus. A fasizmust azért nem említem, mert az szintén a nagytőkére alapuló kapitalizmus volt. Eddig az ideológia, nézzük a gyakorlatot. 

Azt egyetlen punk sem tudja kikerülni, hogy a kapitalista rendszerben létezzen, hiszen más gyakorlatilag nincs. Jogos a kérdés, hogy egy punk, ha igazán hisz az eszméiben, elfogadhatja-e a  kapitalista rendszer vívmányait. Ez tényleg nehéz kérdés. Mint fentebb kifejtettem, a punk valójában tényleg antikapitalista, no de mégis csak életben kell maradni valahogy. Lehet persze úgy is, hogy a punk abszólút kivonul a társadalomból, átáll egy teljesen önellátó, naturális életmódra, back to nature. Ez is egy opció. Ezzel csak az baj, hogy a punk, főleg ha zenész, azért punkzenész, mert hatni szeretne. Ehhez viszont valamennyire "bent" kell lennie a társadalomban, ehhez megjelenés kell, platformok, eszközök, magyarán ki se tudja kerülni, hogy használja a kapitalizmus vívmányait. Színpad kell, kamera, erősítők, mikrofon. Máshogy sajnos nem megy. Viszont azért vannak fokozatok ezek használatának a mértékében. Erre nem sorolok példát, elég annyi, hogy valaki életmódszerűen luxusrepülővel a Maldív-szigeteken pihen, Gucci táskája van és Lamborghinije és van aki, a bringázik, túrázni jár, minimalista (punk) a ruházata. De mindkettőnek lehet okostelefonja, mert kommunikálni kell. Szóval azt gondolom, hogy a punkzenész számára az abszolút kivonulás nem opció, mert akkor csak azt nem tudja megvalósítani, amit szeretne: hatni.

 Nekem szimpatikus a győri polgármester, az is szimpatikus, hogy az Aurórát jelölte a díjra. De nem tudok attól eltekinteni, hogy a polgármester Fidesz - tag. A Fidesz által megvalósított rendszer, a NER pedig: gazdaságilag oligarchikus kapitalizmus, társadalompolitikájában tekintélyelvű, berendezkedésileg központosító, személyi kultuszra építő, erősen hierarchikus, némiképp (nagyon) diktatórikus. Mindenféleképpen hatalom-központosító. Tehát nem punk.

Sőt, mindennek az ellentéte, ami a punk. Sőt, mindent megtestesít, ami ellen a punk létrejött. Ha én punkzenész lennék, nem vagyok, akkor nem fogadtam volna el a kitüntetést. Sőt, ha én punkzenész lennék, azt mondanám, hogy az általam ismert és tapasztalt hatalmi berendezkedések egyikétől sem fogadok el kitüntetés.

A címben feltett kérdésre a válasz egyértelmű: a győri polgármester nem punk. Minden valószínűség szerint, azonban, az Aurora sem punk. Legfeljebb annak látszik. Most itt egy nagyon hosszú szakasz következhetne az Aurora szövegeinek elemzéséről és arról, hogy a szövegek alapján punknak minősíthető-e. Ettől azonban most megkímélem a drága olvasót. Hiszen szükségtelen. Az Aurora az elmúlt néhány évtizedben számos alkalommal kiállt a jobboldali kormányaink mellett, a Fidesz iránti szimpátiáját is többször kinyilvánította. Ebből pedig szövegelemzés nélkül is egyenesen következik, hogy az Aurora nem punk zenekar. Ha az lenne, tudathasadásos állapotot jelentene a kitüntetés elfogadása. Így viszont minden rendben. Gratulálunk! De a gratuláció mellett egyben azt is tegyük nyilvánvalóvá: az Aurora egy punk jelmezbe öltözött, ám az oligarchikus kapitalizmussal, a nacionalizmussal, a rasszizmussal és a homofóbiával jellemezhető kormány szimpatizánsa.

 <img width="16" height="16" src="file:///C:/Users/Admin/AppData/Local/Temp/msohtmlclip1/01/clip_image002.gif" alt="

A címben feltett két kérdés közül először is a másodikra szeretnék válaszolni. 

Nem.

Nem számít. Teljesen mindegy, milyen kvalitásokkal, személyes képességekkel rendelkeznek az egyes jelöltek, hogy milyen a politikai nézetük, liberális, baloldali, vagy konzervatív-e.

Nem ez a lényeg ugyanis. Hanem az a lényeg, hogy Orbán Viktort le kell váltani, akár bárkire is. Visszatérő toposz szokott lenni Fidesz-közeliek érvelésében, hogy ő legalább tud kormányozni, más pedig nem tudna. Egyrészt Orbán Viktor nem tud kormányozni, ez egy félreértés. Nagyszerű világgazdasági környezetben vezeti az országot 10 éve, igazán nagy művészet  lenne ennél rosszabbul vezetni. Emellett az igazán problémás területekkel semmit sem tudott kezdeni, sőt, sok területen inkább csak károkat okozott. Ez nyilvánvaló. De még ez sem igazán fontos. Persze, ezért is le kellene váltani, de elsősorban nem ezért kell leváltani.

Hanem a személyisége és az abból szervesen következő politikai berendezkedés miatt. Orbán Viktor jelen pillanatban az ország legidősebb óvodása, kisgyereke. Ül a homokozóban, rémületesen megsértődik, ha nem minden játék az övé, ha nem ő lehet a főnök. Képtelen elviselni, ha valamiben nincs igaza, ha valamilyen játékban veszít. Persze, nyerni a felnőttek is szeretnek, mindenki szeret nyerni, nagyon kevés olyan embert ismerni, akit valamilyen szinten nem érdekel a győzelem. Orbán azonban nem egyszerűen csak szeret nyerni. ő csak nyer. Akkor is nyer, ha veszít. Megmagyarázza, elhiteti, minden csatornán azt harsogja, hogy nyert. Legyen szó bármiről, legyen szó az európai Néppártról, a vírusról, bármiről. Háborúsdit játszik, az országot csatatérré változtatta és teljesen mindegy, hogy az ellenség vélt, vagy valós, természetesen mindig nyer. Persze, a nemlétező ellenfeleket jobban szereti. Ő a gyerekek azon típusához tartozik, aki ha veszít, akkor inkább felborítja a sakktáblát, minthogy mattot kapjon. Ezzel csak az az egyetlen probléma, hogy ehhez a jellemhez szabta az ország szellemiségét, kommunikációját, egész politikai-közjogi berendezkedését. Hogy hogyan, azt nem sorolom fel, erről már készült bejegyzés, nem is egy.

Egy mondatban: Orbán Viktort azért kell leváltani, mert diktatórikus rendszert épít.

És nagyjából ezért írtam, hogy szinte mindegy, ki lesz a következő kormányfő. Az a lényeg, hogy vissza kell építenie a jogállamot, helyre kell állítani az ország demokratikus berendezkedését.

És akkor nézzük pár szóban a lehetséges jelölteket, akik közül vélhetően egy előválasztás fogja kiválasztani az egyetlen indulót. Előre is jelzem, a mezőny nem túl erős, valamint azt is előre jelzem, hogy csak a szubjektív benyomásaimat fogom itt megosztani velük kapcsolatban.

Dobrev Klára: minden bizonnyal ő lesz a DK, azaz tulajdonképpen Gyurcsány Ferenc jelöltje. Tulajdonképpen semmi érdekes nincs benne, hibátlan eurokonform az előadásmódja, szép kerek egész mondatokban fogalmaz, a megszólalásai különösebb izgalmat nem tartogatnak. És Gyurcsány Ferenc felesége. Talán ez a legfőbb jellegzetessége. A fideszes kampányguruk számára nagy megkönnyebbülés lenne, ha ő lenne az ellenzék közös jelöltje.

Márki-Zay Péter: nagy meglepetést okozott 3 évvel ezelőtt, amikor Hódmezővásárhely polgármestere lett. Állítólag jobboldali beállítottságú, viszonylag hiperaktív, viszonylag karakteres, hendikeppje nincs, jól fogalmaz, konzervatív- liberális felfogású, tulajdonképpen el lehetne képzelni őt karakteres jelöltként.

Karácsony Gergely: elég valószínű, hogy el fog indulni az előválasztáson, már csak azért is, mert már bizonyított, legyőzte Tarlós Istvánt. rutinosan nyilatkozik, jó kiállású, Budapesten őrzi a népszerűségét. Szép, kerek egész mondatokban fogalmaz ő is, Dobrevvel szemben szerintem stílusa is van, nagy elméleti tudással rendelkezik, művelt sőt, némi humorérzéke is van. Hátránya, hogy nehéz elképzelni róla, hogy igazán erélyes, határozott lenne, legalábbis nekem nem tűnik annak.

Jakab Péter: ő a Jobbik jelöltje, tulajdonképpen a facebook-os megjelenése alapján meglepetés a szereplése, igen népszerű a fiatalok körében is. Ő viszont igen határozottan fogalmaz, kicsit talán ő a modern Torgyán, nem lehet nem figyelni rá és úgy tűnik a karaktergyilkolászás alapján, hogy eléggé tartanak is tőle. Még a parízerébe is belekötöttek. Azt nem tudom megmondani, milyen programmal, világképpel rendelkezik, de ezt az egész Jobbikról nem tudom megmondani, számomra talány, hogy hogy lehet néppártot faragni egy olyan pártból, amely nem csak fasiszta jegyeket mutatott, hanem kifejezetten az volt a megkülönböztető jegye, hogy fasiszta. Ez majdnem lehetetlen küldetés. Talán az sem véletlen, hogy sorban jönnek elő Jakab mögül az ex-nácik.

Fekete-Győr András: nincs azzal baj, sőt, természetes, hogy egy aspiráns párt elnöke miniszterelnök-jelölt lesz,talán ez a normális. Az volt abnormális, hogy a sokáig az ország legnagyobb pártjaként jegyzett szocialisták voltak képtelen bármikor is normális jelöltállításra. Volt, hogy nem merték megnevezni a jelöltjüket (Gyula), volt, hogy importáltak jelöltet, majd olyan is volt, hogy a saját, népszerű jelöltjüket kicsinálták. De most Fekete-Győrről van szó. Harsány hangvételre váltott, manapság leginkább az elszámoltatásról beszél, mintsem a programjáról. Számomra különösebb kvalitásokat nem árult el magáról, nem tűnik különösebben műveltnek, nem igazán frappáns, nincsenek jellegzetes fordulatai, nem túl humoros.

Dióhéjban nagyjából ennyit tudnék írni a jelöltekről, tudom, ez nem túl sok. A 90-es évek elején kezdtem figyelni a politikát, ebből következően a legszembetűnőbb különbség, az, hogy az akkori arcok jóval karakteresebbek, megjegyezhetőbbek voltak, legyen szó akár Antall Józsefről, Csurkáról, Boross Péterről, vagy akár Kuncze Gáborról, Pető Ivánról, vagy Horn Gyuláról. De ennek talán az is az oka, hogy a mai politikusokat már fókuszcsoportos felmérések eredményei alapján állítják elő.

Szóval a választásokkal kapcsolatos legoptimistább forgatókönyv az, hogy egy bizonyos, túl sok izgalmat a szereplésével nem kiváltó valaki fogja helyre billenteni a jogállamot, a legpesszimistább pedig az, hogy megyünk tovább az ázsiai úton.

Minden jót magunknak!