A címben feltett két kérdés közül először is a másodikra szeretnék válaszolni. 

Nem.

Nem számít. Teljesen mindegy, milyen kvalitásokkal, személyes képességekkel rendelkeznek az egyes jelöltek, hogy milyen a politikai nézetük, liberális, baloldali, vagy konzervatív-e.

Nem ez a lényeg ugyanis. Hanem az a lényeg, hogy Orbán Viktort le kell váltani, akár bárkire is. Visszatérő toposz szokott lenni Fidesz-közeliek érvelésében, hogy ő legalább tud kormányozni, más pedig nem tudna. Egyrészt Orbán Viktor nem tud kormányozni, ez egy félreértés. Nagyszerű világgazdasági környezetben vezeti az országot 10 éve, igazán nagy művészet  lenne ennél rosszabbul vezetni. Emellett az igazán problémás területekkel semmit sem tudott kezdeni, sőt, sok területen inkább csak károkat okozott. Ez nyilvánvaló. De még ez sem igazán fontos. Persze, ezért is le kellene váltani, de elsősorban nem ezért kell leváltani.

Hanem a személyisége és az abból szervesen következő politikai berendezkedés miatt. Orbán Viktor jelen pillanatban az ország legidősebb óvodása, kisgyereke. Ül a homokozóban, rémületesen megsértődik, ha nem minden játék az övé, ha nem ő lehet a főnök. Képtelen elviselni, ha valamiben nincs igaza, ha valamilyen játékban veszít. Persze, nyerni a felnőttek is szeretnek, mindenki szeret nyerni, nagyon kevés olyan embert ismerni, akit valamilyen szinten nem érdekel a győzelem. Orbán azonban nem egyszerűen csak szeret nyerni. ő csak nyer. Akkor is nyer, ha veszít. Megmagyarázza, elhiteti, minden csatornán azt harsogja, hogy nyert. Legyen szó bármiről, legyen szó az európai Néppártról, a vírusról, bármiről. Háborúsdit játszik, az országot csatatérré változtatta és teljesen mindegy, hogy az ellenség vélt, vagy valós, természetesen mindig nyer. Persze, a nemlétező ellenfeleket jobban szereti. Ő a gyerekek azon típusához tartozik, aki ha veszít, akkor inkább felborítja a sakktáblát, minthogy mattot kapjon. Ezzel csak az az egyetlen probléma, hogy ehhez a jellemhez szabta az ország szellemiségét, kommunikációját, egész politikai-közjogi berendezkedését. Hogy hogyan, azt nem sorolom fel, erről már készült bejegyzés, nem is egy.

Egy mondatban: Orbán Viktort azért kell leváltani, mert diktatórikus rendszert épít.

És nagyjából ezért írtam, hogy szinte mindegy, ki lesz a következő kormányfő. Az a lényeg, hogy vissza kell építenie a jogállamot, helyre kell állítani az ország demokratikus berendezkedését.

És akkor nézzük pár szóban a lehetséges jelölteket, akik közül vélhetően egy előválasztás fogja kiválasztani az egyetlen indulót. Előre is jelzem, a mezőny nem túl erős, valamint azt is előre jelzem, hogy csak a szubjektív benyomásaimat fogom itt megosztani velük kapcsolatban.

Dobrev Klára: minden bizonnyal ő lesz a DK, azaz tulajdonképpen Gyurcsány Ferenc jelöltje. Tulajdonképpen semmi érdekes nincs benne, hibátlan eurokonform az előadásmódja, szép kerek egész mondatokban fogalmaz, a megszólalásai különösebb izgalmat nem tartogatnak. És Gyurcsány Ferenc felesége. Talán ez a legfőbb jellegzetessége. A fideszes kampányguruk számára nagy megkönnyebbülés lenne, ha ő lenne az ellenzék közös jelöltje.

Márki-Zay Péter: nagy meglepetést okozott 3 évvel ezelőtt, amikor Hódmezővásárhely polgármestere lett. Állítólag jobboldali beállítottságú, viszonylag hiperaktív, viszonylag karakteres, hendikeppje nincs, jól fogalmaz, konzervatív- liberális felfogású, tulajdonképpen el lehetne képzelni őt karakteres jelöltként.

Karácsony Gergely: elég valószínű, hogy el fog indulni az előválasztáson, már csak azért is, mert már bizonyított, legyőzte Tarlós Istvánt. rutinosan nyilatkozik, jó kiállású, Budapesten őrzi a népszerűségét. Szép, kerek egész mondatokban fogalmaz ő is, Dobrevvel szemben szerintem stílusa is van, nagy elméleti tudással rendelkezik, művelt sőt, némi humorérzéke is van. Hátránya, hogy nehéz elképzelni róla, hogy igazán erélyes, határozott lenne, legalábbis nekem nem tűnik annak.

Jakab Péter: ő a Jobbik jelöltje, tulajdonképpen a facebook-os megjelenése alapján meglepetés a szereplése, igen népszerű a fiatalok körében is. Ő viszont igen határozottan fogalmaz, kicsit talán ő a modern Torgyán, nem lehet nem figyelni rá és úgy tűnik a karaktergyilkolászás alapján, hogy eléggé tartanak is tőle. Még a parízerébe is belekötöttek. Azt nem tudom megmondani, milyen programmal, világképpel rendelkezik, de ezt az egész Jobbikról nem tudom megmondani, számomra talány, hogy hogy lehet néppártot faragni egy olyan pártból, amely nem csak fasiszta jegyeket mutatott, hanem kifejezetten az volt a megkülönböztető jegye, hogy fasiszta. Ez majdnem lehetetlen küldetés. Talán az sem véletlen, hogy sorban jönnek elő Jakab mögül az ex-nácik.

Fekete-Győr András: nincs azzal baj, sőt, természetes, hogy egy aspiráns párt elnöke miniszterelnök-jelölt lesz,talán ez a normális. Az volt abnormális, hogy a sokáig az ország legnagyobb pártjaként jegyzett szocialisták voltak képtelen bármikor is normális jelöltállításra. Volt, hogy nem merték megnevezni a jelöltjüket (Gyula), volt, hogy importáltak jelöltet, majd olyan is volt, hogy a saját, népszerű jelöltjüket kicsinálták. De most Fekete-Győrről van szó. Harsány hangvételre váltott, manapság leginkább az elszámoltatásról beszél, mintsem a programjáról. Számomra különösebb kvalitásokat nem árult el magáról, nem tűnik különösebben műveltnek, nem igazán frappáns, nincsenek jellegzetes fordulatai, nem túl humoros.

Dióhéjban nagyjából ennyit tudnék írni a jelöltekről, tudom, ez nem túl sok. A 90-es évek elején kezdtem figyelni a politikát, ebből következően a legszembetűnőbb különbség, az, hogy az akkori arcok jóval karakteresebbek, megjegyezhetőbbek voltak, legyen szó akár Antall Józsefről, Csurkáról, Boross Péterről, vagy akár Kuncze Gáborról, Pető Ivánról, vagy Horn Gyuláról. De ennek talán az is az oka, hogy a mai politikusokat már fókuszcsoportos felmérések eredményei alapján állítják elő.

Szóval a választásokkal kapcsolatos legoptimistább forgatókönyv az, hogy egy bizonyos, túl sok izgalmat a szereplésével nem kiváltó valaki fogja helyre billenteni a jogállamot, a legpesszimistább pedig az, hogy megyünk tovább az ázsiai úton.

Minden jót magunknak!