Most már jó néhány cikket elolvastam azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor megvétózza az EU következő hétéves költségvetését, valamint számos televíziós vitaműsort is megnéztem, sőt, mazochizmusból még DJ Jeszi magyar alt right performancert is megnéztem, ahogy futtat némi eszmét, így nem bírom ki, hogy ne osszam meg a véleményem.

Orbán Viktor vétója tulajdonképpen a boldogságról szól. Elmagyarázom, miért. Ha egy német, holland, belga, spanyol, stb miniszterelnököt levált a nép, akkor a bukott fickó elmegy könyvelőnek, pártfunkci lesz, vagy egyetemi előadó, vagy ahogy Gyurcsány mondta, kib.szott jó könyveket ír a baloldal jövőjéről- mellesleg nem írt. Ha Orbán Viktor megbukik, , akkor viszont boldogtalan lesz, utazik Graz-ba, kezdődik a Rivotril-trip, pszichoterápia-re-loaded, nem mellesleg ha igazak az ellenzéki fenyegetések, némi dutyi is befigyel.

Szóval a vétó arról szól, hogy Orbán Viktor nem akar 2022-ben boldogtalan lenni, főleg nem egy dutyiban. Így hát minden szempontot ennek rendel alá. Köszöni, de nem kér a graz-i fehér klepetusokból, ellenkezőleg, 2022 után is ő akarja megmondani, milyen színű retyópapírt használjunk a Nemzeti Közösségi Toalettben.

Az boldogságához pedig az kell, hogy 2022-ben nyerjen. Ennek viszont két nagyon fontos feltétele van. Az egyik: az Unió ne kösse jogállami feltételekhez a fejlesztési pénzek kifizetését. Valamint pénz. A jogállami feltételek elutasítása ezúttal nem blöff. Nem arról szól, hogy az EU ne erőltesse ránk a melegházasságot, hogy ne kelljen befogadnunk menekülteket. Hanem arról, hogy Viktor bármit is mond, Judit bármit is lódít arról, hogy ő egy kávé mellett az összes eu-s bürokratát meggyőzte, hogy Magyarország jogállam, a valóság az: mindenki pontosan tudja, hogy az éjfélkor pártcélból történő választási törvénymódosítás ellentétes a jogállammal, mint ahogy 2010 óta szinte minden.

Ha a következő uniós költségvetési kifizetéseket jogállami feltételekhez kötik, az tényleg érvágás az Orbán-kormánynak. Mert Orbán Viktor, mint említettem, kizárólag 2022-re tekint és ezért számára létfontosságú, hogy a kohéziós alap pénzeit úgy használhassa fel, ahogy akarja. Mert ez kell a győzelméhez. Nem arról van szó, amit az ellenzéki pártok állítanak, azaz tovább szeretne lopni. Talán csak Vona Gábor fogalmazta meg egyedüliként, hogy a lopás célja nem a gazdagodás, vagy nem csak a gazdagodás. Hanem az, hogy az uniós pénzek ne kerülhessenek kontrollálhatatlan pénzügyi körökhöz. Hanem például Lőrinchez, mert ő kontrollálható. Tehát Orbán számára létkérdés, hogy a jogállami kritérium ne érvényesülhessen. A mamelukhad fenntartásához szükséges a kifizetésekkel kapcsolatos közvetlen kontroll.

A másik fontos szempont 2022 szempontjából, hogy pénzhez jusson. Ebből a szempontból csak részben igaz, amit az ellenzéki pártok állítanak: ha bukik a költségvetés, akkor sem állnak le a kifizetések, hanem az elözö hétéves ciklus elvei alapján folytatódnak a folyósítások. A csomag másik eleme a kedvező hitelfelvétel. Orbán szerint ebben sem szenvedünk hátrányt, hiszen a nemzetközi pénzpiacokon kötvénykibocsátással 900 mrd forintnyi hitelhez jutottunk. Ez az összegében kevesebb, a kamata pedig magasabb, mint az uniós hitelé, de ez az ő szempontjából lényegtelen. Számára kétféle prioritás létezik: likviditás 2022-ig, valamint a jogállamisággal kapcsolatos kritériumok blokkolása. A politikai elemző ilyenkor azt szokta mondani, hogy a maga szempontjából racionálisan cselekszik. Lehet. De gyorsan szögezzük le: a mi szempontunkból, a nemzet, a haza szempontjából károsan. És ezt akár csupa nyomatott nagybetűvel is írhattam volna, mert ez a lényeg. Lehet, hogy sikerül annyi pénzhez jutnia, hogy a törzstámogatói ismét megválasztják, persze jelentős törvényhozási manipulációval. Mi, magyarok, viszont kevesebb pénzhez jutunk, ahhoz is drágábban, ráadásul kevesebb barátunk lesz. Tulajdonképpen konkrétan egy. Egy félkegyelmű lengyel.