Szöul és Budapest

Két hír kapcsán került egymás mellé ez a kér főváros. Két hír és két politikus kapcsán. Persze, álljon egészen távol a cikk szerzőjétől, azaz tőlem az általánosítás, lehet, hogy csak két különböző emberről, karakterről van szó. De lehet, hogy nem. Mi van akkor, ha nem? Mi van akkor, ha az ügy messzebbre mutat és rávilágít egy attitűdre, egy szellemiségre. Ha nem csak két szerencsétlen csávóról van szó, akkor a két ügy bizonyos mértékben tökéletesen rávilágít két politikai berendezkedés erkölcsi és kulturális különbségeire. Pár nappal ezelőtt Szöul főpolgármestere eltűnt. A rendőrség több napig kereste, majd a közeli erdőben holtan találták. Öngyilkos lett. Állítólag zaklatási ügybe keveredett, ami kitudódott valami módon. Innentől kezdve több kimenetele is lehetett volna a történteknek. Például tagad, például a politikai kapcsolatait is felhasználva megpróbál valahogy tisztára mosakodni. Megpróbálja megúszni. Vagy beleállhatott volna az ügybe, bevallhatta volna, amit elkövetett, kérhetett volna bocsánatot, lemondhatott volna, mehetett volna esetleg dutyiba. Egyik utat sem választotta, inkább öngyilkos lett. Hogy ez követendő példa-e, azt nem tudom, én még senkit nem zaklattam, nem is fogok. Egy dolog biztos: a polgármester öngyilkosságában közrejátszott egy olyan tényező, a SZÉGYEN, amelyet úgy látszik, Szöultól párezer kilóméterre, Budapesten hírből sem ismernek.

A képen személy, fiatal, férfi, szemüveg láthatóAutomatikusan generált leírás

 

Ugyanis.

Egy bizonyos Kaleta Gábor nem lett öngyilkos. És nem állt ki nyilvánosan, vállalva a tettét és a kellemetlen következményeket. Ellenben, miután fény derült arra, hogy egy bűnszervezet tagjaként, a dark web segítségével 19000 pedofil képen élvezkedett, a magyar külügy csendben hazacsempészte, majd az ügyészség javaslatára majdhogynem felmentést kapott. Zsebpénznyi büntetést kell fizetnie, dutyiba nem megy. Ennyi a bünti pedofil képekre való éveken keresztül történő recskázásért. És nincs szégyenérzet. A csávó ugyanis fellebez, szerinte szigorú az ítélet. És eközben mit tesz a miniszterelnök, a kormánypárti sajtó és lakájsereg? Ordítoznak, üvöltenek, hogy túl enyhe az ítélet, majd legközelebb nem így lesz, a következő marokharcos majd példás büntetést kap. Mégegyszer: a büntetést az ügyészség javasolta. A törvényeket a fideszes parlament hozza 10 éve. A legfőbb ügyész Orbán zsebcicája, aki azért van ott, hogy minden szennyesből tisztára mossa a csapatot. És most Orbán az ügyészségre mutogat, mondván, ő nem ért egyet az ítélettel. Nem bizony. Csak éppen mindenki a tenyeréből eszik, aki ebben az ügyben kicsit is érintett volt Orbán ma úgy viselkedett, mint pofátlan diák, aki beszellent az osztályterembe, majd szörnyűlködik azon, hogy milyen büdös van. De a pofátlan diák legalább nem kerül több száz milliárd forintnyi közpénzbe.