Van egy szenzációsan jó blog a világhálón, mely a magyar foci utolsó nagy korszakáról, a 80-as évek magyar focijáról szól. Arról az időszakról, amikor még jó magam is betéve tudtam az összes első osztályú magyar csapat összeállítását, követtem a mérkőzéseket, közösen, haverokkal hallgattuk a körkapcsolást, mivel akkor még elvétve közvetítette az állami televízió a mérkőzéseket. A blog elképesztő részletességgel idézi fel annak a tizenpár évnek a történéseit, olvasása közben az ember szinte újra átéli az akkori eseményeket.

A ma induló NB2-es bajnokság kapcsán az ember szerintem kicsit úgy érezheti majd, mintha egy időutazáson venne részt, mintha ismét a 80-as évek labdarúgó eseményei elevenednének meg. Persze, lehet, hogy ez csak egy téves előérzet, de azért nézzünk csak utána miért is alakult ez az elvárás.

Ha rápillantunk az első és a második liga mezőnyére, rögtön a szemünk elé kerül egy furcsaság: Mezőkövesd, Paks, Felcsút, Kisvárda, Budafok az első osztályban, Nyiregyháza, Kaposvár, Siófok, Haladás, Pécs, Szeged, Békéscsaba, Győr, Vasas a másodosztályban. Igen, aki a 80-as évek fociját nézve vált érett polgárrá, annak kapásból úgy tűnhet, mintha a második liga lenne az első liga, az akkori időszak jelentős számú tradicionális nagy csapata a másodosztályban játszik. Félreértés ne essék, nem az adott csapatok játékosainak a kvalitásait vitatja az ember, nem kétséges, hogy például a Felcsút játékosai kiérdemelték, hogy nemzetközi kupában induljanak, a Mezőkövesd focistái is remek teljesítményt produkáltak, valamint a másodosztály csapatai is nyilván méltán jutottak a második ligába. Valószínű, hogy a többszörös bajnok Debrecen a gyenge teljesítménye miatt lesz idén a másodosztály egyik esélyese. Az adott csapatok labdarúgóinak a teljesítményét nem szabad elvitatni. Mindezt tudva, elismerve, azonban, az ember talán mégis csak észre vesz bizonyos mélyben húzódó folyamatokat és okokat. Még egyszer elismerve, hogy a Puskás Akadémia labdarúgói megérdemelten lettek bronzérmesek, azt a tényt azért nem szabad elfelejteni, hogy egy pici falu, történetesen a miniszterelnök szülőfalujának csapatáról van szó, ennek következtében irgalmatlan mennyiségű közpénz jótékony szerepvállalása eredményezte ezt a mesés felemelkedést. Ugyanez a politikai háttértámogatás a Kisvárda és a Mezőkövesd esetében is perdöntő volt. De ha a másik oldalt nézzük, azt a folyamatot is ismerjük, hogy hatalmas múlttal rendelkező egykori csodacsapat, a Győr, hogyan veszítette el az élvonalbeli tagságát. Az emberben igen erős a gyanú, hogy a korábbi tradicionális nagycsapatok esetleg a megfelelő, mindenható politikai mecénás hiánya miatt vitézkednek az alsóbb osztályban. A Debrecen egykori menetelésében sokak szerint jelentős szerepe volt az akkori polgármesternek, Kósa Lajosnak, mindenki emlékszik, ahogyan együtt ünnepelt az öltözőben a focistákkal. Ma már nem Kósa Debrecen polgármestere, persze, elképzelhető, hogy ilyen direkt összefüggés nincsen. Érdekes a Vasas esete is, egy bronzérem és egy kupadöntő után, egy új stadion épülése közben változatlan csapattal lettek utolsók a következő szezonban. Sokáig lehetne folytatni a sort, nem érdemes, inkább azt a kérdést érdemes feltenni: a két osztály jelenlegi mezőnye valamiféle mesterséges, politika által befolyásolt konstrukció, vagy puszta véletlen? Nem tudjuk. Amit tudunk: egészen biztosan be fog következni az a csoda, amilyen talán még soha sem történt: az NB2 mérkőzéseinek nézőszáma egészen biztosan magasabb lesz, mint az NB1-é. És az sem elképzelhetetlen, hogy a színvonal sem lesz sokkal alacsonyabb. A Loki visszakerült az önkormányzat tulajdonába, és úgy tűnik, anyagilag sem állnak rosszul, mert valószínűleg erősebb kerettel vágnak neki a bajnokságnak, mint amilyennel búcsúztak. Érdekes módon a politikai mecénással nem rendelkező Vasas is biztos lábakon áll anyagilag, szintén jelentősen erősödött, ha jól tudom, 4 korábbi gólkirály is Angyalföldre került. És a többi hagyományos nagy csapat sem gyenge. Azért azt meg kell említenem, hogy számomra van itt jó néhány igazán megmagyarázhatatlan folyamat. Azt az ember nagyjából érti, hogy egy kormánypárti kapcsolattal rendelkező, állam és állami cégek által támogatott csapat mitől prosperál. De hogy egy nem túl jelentős szurkolótáborral rendelkező csapat (ez alatt azt értem, hogy nem 60 ezren, hanem mondjuk 6 ezren járnak a meccseire) hogyan képes olyan magánbefektetőt találni, aki a biztos veszteség tudatában önti a pénzét a csapatba, hát ezt nem értem. Még egy érdekesség, ami szintén erősíti a nosztalgia- vonalat: az NB1  csapatai a Paks kivételével úgy funkcionálnak, mint általában a mai élfoci csapatai a nagy világban. egy-két magyar játékos mellett rengeteg külföldi. A Ferencváros kezdő csapatában talán 2-3 magyar játékos van. Félreértés ne essék, ez nem baj, szerintem egy külföldi játékost is a szívébe tud zárni a szurkolótábor, ez mindenhol így működik. A másodosztályban viszont nincsenek külföldi játékosok, mind a 11 pályára lépő spíler magyar. És ez tényleg arra az időszakra emlékeztet, amiről az említett nagyszerű blog szól.

Egy szó, mint száz, aki szereti a magyar focit (azért azt megjegyzem, lehet, hogy ennek a magyar focinak most már ideje lenne egy a labdarúgástól eltérő terminust találni, tekintettel a színvonalra), az az NB1 mellett ne felejtkezzen el az NB2-ről sem.