Szándékaim szerint ez egy rövid írás lesz, mert a fenének van kedve erről írni. Ez megy már 25 éve, mindig ugyanúgy. Orbán Viktor mond valamit, amiről azt gondolja, hogy elég provokatív ahhoz, hogy lázba hozza az általa liberálisnak gondolt maroknyi értelmiséget. A célzott csoport persze ahogy az a boszorkánykonyhában meg lett tervezve, reagál és ezzel el is töltöttünk újabb pár hetet az életünkből. A közíró felháborodik, a nyelvész nyelvileg elemez, a politológus politikailag és így tovább. Néhányan- ebben a mostani esetben- elnevezik magukat libernyáknak, esetleg ráírják a facebook-profilképükre, vagy  létrehoznak egy ’libernyák’ csoportot. Tényleg unalmas ez már. Igen, a miniszterelnök két alkalommal beszélt libernyákokról, először a liberálisokat nevezte így, majd a civil jogvédőket. Azért volt fontos másodszor is szóba hozni, mert a nyelvész szerint ez annyira durva, hogy szegényke ilyet csak véletlenül mondhatott, így tehát jelezni kellett, hogy dehogy volt az véletlen, nagyon is szándékos volt és miért ne lehetne durva, elbírja az ilyet a PC-mentes nemzet. Ezeknek a kiszólásoknak általában két csoport a célközönsége. Egyrészt az úgynevezett liberális értelmiség, akik egyébként már alig léteznek, másrészt a törzsszurkoló. Ebből következően kettős a funkció. Egyrészt a liberálisokat mindig is jó volt provokálni, írjanak csak ilyenkor pár tucat publicisztikát és majd elolvassák egymáséit. Hát, ugye, a célközönségnek meg kell a muníció. Mást az országban mindez nem nagyon érdekel, az ország népének teljesen mindegy, hogy kik azok a libernyákok. Mert az lehet, ugyan, hogy az országban van párszázezer, vagy akár millió liberálisan gondolkodó polgár, de ők legfeljebb értékeikben azok, ilyen címkéket ők nem alkalmaznak magukra. Akik így nevezik magukat, azok nagyon kevesen vannak, ráadásul kihalófélben. Ezt jól reprezentálja, hogy magát liberálisként definiáló párt sincs, kivéve az alig létező Fodor-félét. A Momentum sem nevezi magát liberálisnak, miért is tenné, ez ma már nem hívószó. Talán soha nem is volt az. Akkor sem, amikor jelentős volt a liberális párt.

Amiért mégis írok minderről, annak oka viszont nagyon is fontos. Mint említettem, a libernyákozás másik célközönsége a hívők közössége, a megveszekedett orbánisták, az anti-mindenkimásakinemfideszes-isták. És akkor emeljük ki, hogy ők viszont gyakori rendszerességgel kapnak ilyen szavakat és kifejezéseket. Régebben bankárkormány, aztán limuzinszocialisták, sivalkodik, süvölt, károg, kicsit később jött a migráns és ilyen a libernyák is. Tudatosan megválasztott, kezdetben csak ellenszenvet, később undort kiváltó szavak és kifejezések. Mert a menekült, az nem menekült, hanem migráns. Ami majdnem ugyanaz, mint a mutáns. Undorító, biztosan koszos, büdös, nyilván covid-hordozó. Ilyen a libernyák, nyálkás, nyálas, nyafogós, tán még meleg is. És ide tartozik Gyurcsányné is. Aki ugye nem Gyurcsányné, hanem Dobrev Klára, de ez kit érdekel. Mi azt mondjuk, hogy Gyurcsányné és kész. Mert ő nem önálló személy, ő csak annak az undormánynak a tartozéka, így hát Gyurcsányné. Csak mellékesen jegyzem meg, ez a szóhasználat leginkább a saját szavazótábor lenézését fejezi ki, hiszen te, kedves Fidesz-szavazó, te magadtól nem tudsz eléggé undorodni, ha azt mondjuk, Dobrev, akkor nem gyűlölsz eléggé, lehet, hogy olyan hülye vagy, hogy fel sem fogod, hogy az a Dobrev kinek a felesége. De ha azt mondjuk, Gyurcsányné, az más, akkor már tudni fogod, hogy ez a nő csak egy alkatrész. Ugyanez a helyzet a többi szóval is, a sivalkodik, a patkányok, a libernyák mind, mind az undor fokozását szolgálja. A cél a dehumanizálás, azt pedig tudjuk, hogy az  melyik ideológia kelléke

Nyelvében él a keresztény, magyar nemzet…