Két évvel ezelőtt a lámpa Heller Ágnes hathatós közreműködésével zöldre váltott. Ő, mint idős zsidó származású liberális, aki átélte a vészkorszakot, kijelentette, hogy a Jobbik nevű pártot is be kell engedni az ellenzéki pártok összefogásába, ha le akarjuk váltani az Orbán-rezsimet. A gondolat matematikailag mindenképpen indokolható, hiszen a logika lényege az, hogy ha a Fidesz a társadalom támogatásának nagyjából az 50 %-ával rendelkezik, akkor a kormány ellenzőinek a szavazatait egyszerűen csak össze kell adni, így egy közös ellenzéki jelölt a körzetekben legyőzheti a Fideszt. 2018-ban ez még nem valósult meg, 2019-ben az önkormányzati választásokon igen és lám, az ellenzéki összefogás jelöltjei számos helyen győzedelmeskedtek. Az ötlet tehát működőképes, megvan a recept a kormányváltásra.

Vagy mégsem?

Attól tartok, mégsem. A dolog ugyanis nem ilyen egyszerű, létezik választási matematika, de a választás nem pusztán matematika. Az sajnos ugyanis hosszútávon nem egy működőképes alternatíva, hogy a program egyetlen közös eleme a „nemfidesz”. Mi legyen ugyanis a transzvesztitákkal?

Például. Hogy csak egyetlen neuralgikus pontjára világítsak rá az összefogás-mizériának. Arra akarok ezzel utalni, hogy az egyik oldalon kétségkívül létezik egy monolit, egy irányba mutató akarat, egy megkérdőjelezhetetlen irány és ez az irány bírja a szavazók kicsit több, mint felének a támogatását. Azt most ne firtassuk, hogy milyen ez az irány, hogy hazugságon alapul, hogy a lelke a populizmus és a megtévesztés. Ezek ugyanis nem lényeges kérdések. A demokráciába bizony belefér a hazugság, lehet megtévesztéssel nyerni, ahogy az történt 2006-ban is, a szankciója pedig a leváltás, amennyiben a megtévesztettek ezt felismerik és zavarja őket. A másik oldalon, a „nemfidesz” oldalon viszont nincs ilyen egy irányba mutató akarat. Ezért tettem fel a bekezdés elején a kérdést, miszerint mi legyen a transzvesztitákkal? A nem transziknak ez nem túl fontos kérdés, a transziknak viszont húsbavágó és hát azt kell látnunk, hogy az összefogás pártjai között van olyan párt, amely a melegekkel nem igazán toleráns- bár mostanában nem veri nagy dobra. Ennél még manifesztebb a Bíró nevű képviselőjelölt esete, aki időközi választásokon indul és az összes ellenzéki párt beállt mögé. Bíró úr nem is oly régen, már jóval a Jobbik néppártosodásának kellős közepe utána erőteljes antiszemita kijelentésekre ragadtatta magát. Majd azt mondta, hogy bocs. Ezzel el is lett intézve az ügy, az ellenzéki pártok szemet hunytak. Pedig az elég nyilvánvaló, hogy antiszemita kijelentéseket az tesz, aki antiszemita. A Jobbik pár évvel ezelőtt még EU-ellenes volt, burkoltan antiszemita (erről Szegedi Csanád tudna értekezni), rasszista, romaellenes, homofób párt volt. Olvasott valaki olyasfélét, hogy a Jobbik ezeket a téziseket visszavonta és nyilvánosan bocsánatot kért? Én nem. Ebből pedig az következik, hogy a választási győzelem érdekében olyanokkal kellene összefogni a Fidesz ellen, akik pár évvel ezelőtt még semmivel sem voltak jobbak a Fidesznél.

És nem ez az egyetlen probléma. Igaz ugyan, hogy alig létezik, de létezik az LMP nevű párt, egyetlen igazán aktív képviselővel, akit Ungár Péternek hívnak, és egy háttéremberrel, Schiffer Andrással. Ungár egyfajta középutas politikát folytat, megpróbál középen lavírozni a kormány és az ellenzék között, Schiffer pedig mostanában meglehetősen kommunista nézeteket vall, erőteljesen profitellenes. És persze, még sorolhatnánk az összefogás hátulütőit, meg lehet említeni, hogy úgy tűnik, a DK és a Momentum vezetői talán egymást még jobban utálják, mint a Fideszt. Ezek a felsorolt problémák mind, mind jelentéktelenek- egészen az elképzelt győzelem napjáig. Onnantól viszont gyakorlatilag bármiféle együtt kormányzást lehetetlenné tesznek.

De az igazi baj az ideával van. Nagyon sokan azért tartják rendkívül fontosnak az összefogást, mert a demokrácia érdekében mindenképpen le kell váltani a Fideszt. És sorolják az érveket, lopás, egyszemélyi vezetés, köztévé, fékek, ellensúlyok, stb. Ez mind igaz. Csakhogy a Fidesz vezette irány, ahogy említettem, a választók több, felének elképzelésével kompatibilis. A kérdés: demokratikus dolog-e egy olyan irányt antidemokratikusnak nevezni, amely láthatóan az ország több, mint felének az ízlésének megfelel? A kérdés filozofikus. Hiszen miért ne történhetne meg, hogy egy ország több,mint felének tetszik a diktatúra és szavaz is rá, magyarul az ország több, mint fele antidemokratikus? Másrészt, ha a demokrácia népuralmat jelent, jogában áll-e egy országnak ahhoz, hogy antidemokratikus legyen? Lehet-e akkora horderejű létkérdés az ország felének a leváltása, hogy ahhoz szalonképtelen, vagy régebben szalonképtelen erők segítségét is elfogadjuk?

Szóval a probléma összetett. Azt gondolom, az ellenzéki pártok és führerpublicisták által szorgalmazott összefogás igazából egy álmegoldás, ami azt a célt szolgálja, hogy a politikusoknak ne kelljen kilépniük abból, amit trendi szóval komfortzónának hívunk. Mert ez így egy igen egyszerű képlet, a szavazók fele fideszes, nosza fogjuk össze a szavazók másik felét, adjuk össze a szavazatokat és kész is a kormányváltás. Egy kis matek és már kormányon is vagyunk. Pedig a feladat nem ez lenne. A valódi feladat az lenne, hogy fel kellene mutatni egy erőt, egy programot, egy alternatívát, ami kicsit több annál, hogy „nemfidesz” és ezt az alternatívát kellene győzelemre vinni. Akár Jobbik nélkül is. Ehhez azonban valami olyasmit kellene végrehajtani, amivel láthatóan az ellenzéki pártok hiába próbálkoznak. Ki kellene lépni az ellenzéki szavazók bűvköréből, nem azon kellene versengeni, hogy az ellenzéki táborból ki tud nagyobb szeletet kihasítani, hanem a Fidesz- szavazók egy része számára kellene bebizonyítani, hogy van a Fidesznél jobb. Nem abból az alapállapotból kellene kiindulni, hogy a Fidesz automatikusan magáénak tudja a szavazók felének a szavazatát, hanem hosszú, kitartó, fáradságos munkával le kellene építeni azt a sziklaszilárdnak hitt szavazótábort, be kellene bizonyítani nekik valahogy, hogy van másik, van jobb, hogy nem a Fidesz jelenti egyedül a biztonságot. Ez igazi sziszifuszi munka, fel kell térképezni, hogy a fidesz- szavazó miért az, miért fogadja el szó nélkül a korrupciót, a lopást, miért nem tudja elképzelni, hogy lehetne valami jobb is, mint a közmunka álomvilága, hogy miért nyugszik bele, hogy az érvényesüléshez csak a párton keresztül vezethet az út. Ezt meg kell érteni, oda kell menni és megmutatni, hogy lehet másik alternatíva.

Ha pedig nem lehet másik alternatíva, akkor kár erölködni..