A minap politikatörténeti esemény passzív résztvevői lehettünk. Nyilvános, facebook által közvetített élő vita zajlott egy kormánypárti és egy ellenzéki politikus között. Varga Judit igazságügyminiszter és Donáth Anna, a Momentum EP- képviselője vitázott egy moderátor közreműködésével a magyar jogállamiság helyzetéről.

Először néhány szó arról, hogy miért is politikatörténeti jelentőségű az esemény. Azért az, mert nálunk nagyon hosszú ideje nem zajlanak ilyen viták, a kormánypárti politikusok nem ülnek le vitatkozni ellenzékiekkel. Orbán Viktor 2006 óta nem vitázott senkivel, akkor a közvélekedés szerint nagy vereséget szenvedett az offenzív Gyurcsánytól. Azóta csak baráti, jellem- és jellegtelen, színtelen, szagtalan kormányzati mikrofonállványokkal áll szóba. Hogy miért, annak többféle magyarázata van. Ismét csak a közvélekedés szerint azért, mert gyáva. Ez csak részben igaz. Interjút tényleg azért csak a szektán belülieknek ad, mert nem szeretne kellemetlen kérdésekkel szembesülni. Így jóval kényelmesebb. A másik ok egy kicsit bonyolultabb. Nem hinném.  hogy pusztán azért nem ül le vitatkozni , mondjuk, Jakab Péterrel, mert gyáva lenne, sőt, jó eséllyel győztesen kerülne ki egy ilyen vitából. A Jakab- féle agresszív szitkozódás nem szokott győztes stratégia lenni. Sokkal valószínűbb, hogy  stratégiai okokból nem ül le ellenzékiekkel vitázni. Nem akar egyetlen ellenzéki politikust sem felhozni a maga szintjére, nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy itt van olyan ellenzéki politikus, aki hozzá mérhető lenne, aki ugyanazokban a szférákban mozog, mint ő. Ő tévedhetetlen, ő kiválasztott, ő Isten által kijelölt vezetője e nemzetnek, Istennel pedig nem szokás vitázni. Isten- és az ő kis patronáltja- megmondja a tutit és az úgy van, kérdésnek, kétségnek ott helye nincs. Hát még ellenfélnek. Istennek nincs ellenfele, legfeljebb az ördög, de az ördög nem vitaképes.

Szóval ezek után kellemes meglepetés volt ez a vita, bár azt még mindig nem tudom, hogy Varga Juditnak mi lehetett a motivációja. Talán úgy érzik a Habony- műveknél, hogy bővíteni kell, nyitni egyéb szavazói rétegek felé, talán úgy érzik, hogy az összefogó ellenzékkel szemben kevés lesz a jelenlegi masszív tábor. Nem tudom.

De nézzük, ki hogyan teljesített, ki is nyerte meg ezt a vitát? Ez a kérdés, mármint a győztes kiléte megválaszolhatatlan. Aki kommentekből akar eligazodni, az annyit lát, hogy a kormánypártiak szerint Varga Judit kiütéses győzelmet aratott, az ellenzékiek szerint viszont csúfosan megbukott. Ebből egy döntetlen következik.

Annyit mindenképpen láthattunk, hogy két különböző habitusú hölgy csapott össze. Donáth Anna, ha lehet így fogalmazni, sokkal élőbbnek tűnt, hangsúlyozott, hevesebben gesztikulált, beleélte magát a szerepbe, őszinte volt, kedves, de indulatos. Varga Judit a vérprofi  politikust próbálta alakítani, viszonylag kevés mimikával, egysíkú, homogén hanghordozással, az átlagosnál kicsit gyorsabb beszédtempóval- kommunikációs szakemberek szerint, gondolom, ez lehet a profizmus ismérve. Ami a felkészültséget illeti, Varga Judit, ugyan, felkészültnek kíván látszani, és a hívei nyilván annak is látták, ám ennek ellentmond az, hogy sokkal több retorikai elemmel élt, mint szakmaival. Hosszasan mesélt arról, hogy ő egy kávé mellett hány európai politikus szemét nyitotta fel, hogy ő belülről látta, mi folyik az Unióban. És amikor a jogállamiság helyzete kapcsán Anna azt az evidenciát említette, hogy a magyar jogállam egy- egy eleme megtalálható ugyan más államok törvénykezésében, ám mixként sehol sem alkalmazzák, akkor kommunista tempóról értekezett. Sokat beszélt a 2006-os eseményekről is, természetesen fideszes narratívát alkalmazva, ez szintén inkább egy retorikai, mintsem szakmai elem, semmi köze nem volt a kontextushoz, sem a vitapartner személyéhez. Varga Judit okos. Ezt el kell ismerni. alapvetően nem ellenszenves, kellemes a hangja, a stílusa nem személyeskedő. Szerintem egy kellemes jelenség. Ám ő is, mint sokan egy kelepce foglyai. Nem teheti meg, hogy nem a szavazóihoz beszél, azokhoz a szavazókhoz, akikről tudjuk, hogy a fideszes média szellemi színvonala kreálja a világnézetüket. Ehhez pedig Varga Judit is kénytelen alkalmazkodni, csak olyan kliséket ismételgethet, melyek a fideszes szavazó lelkével kompatibilisek. Az a lélek pedig sík egyszerű. Így hát Varga Judit mondanivalója is sík egyszer: Az Unió egyetlen funkciója, feladata, hitvallása, hogy a Fideszt és Orbánt megtörje, tönkre tegye, mégpedig azért, mert a Fidesz keresztény, az Uniót pedig maga alá gyűrte a liberális métely. És az Unió politikusainak az agyát átmosta  a liberális média. Az ember szánakozik azon, hogy egy alapvetően értelmes nő belemegy abba, hogy ilyen ökörségeket mantrázzon. Karrier, pénz, hatalom.

És mi a helyzet Donáth Anna felkészültségével? Szögezzük le, a helyzete egyszerre könnyebb és nehezebb is, mint Varga Judité. Könnyebb. mert az ő szavazói nem várnak el tőle olyan szintű blődségeket, mint a másik oldal szavazói, egy kicsit könnyebben lehet önmaga, nincs beleszorítva egy olyan szoros kelepcébe, mint a miniszterasszony. Számára több tér nyílik az érvelésre, a szakmaiságra, nincs ezoterikus ’sztoritelingre’ kényszerítve. Ugyanakkor jóval nehezebb is egyben a feladata, mert a Varga Judit által felvázolt fantazmagóriákra nem lehet racionálisan válaszolni. Mit lehet arra reagálni, hogy a néppárti  politikusok csak a liberális mainstream-nek akarnak megfelelni?  Hát csak annyit, hogy ez ökörség. Ami Donáth Anna felkészültségét illeti, tisztában van a jogállamiság problémáival, szépen, kerek mondatokban ki is tudja fejteni, szépen, érthetően beszél, kellemes a hangja, sok információ birtokában van. Meg kell azonban jegyezni, hogy bizonyos váratlan, bár nem túl nehéz kérdéseket megválaszolatlanul hagyott- például a brit és a magyar választási rendszer hasonlóságaival és különbségeivel kapcsolatban.  Kapott emellett megválaszolhatatlan kérdést is,  azzal kapcsolatban, hogy a Momentum elnöke a román helyhatósági választásokon miért román jelölt mellett kampányolt. Erre legfeljebb annyit lehet válaszolni, hogy azért, mert hibázott, és bocs, de hát nagyon úgy néz ki, hogy a magyar választói mentalitás még nem érett, még mindig nem érett az önkritikus megnyilvánulásokra. Egyébként azt gondolom, Donáth Anna jól szerepelt, kevésbé tűnt profinak, mint Varga Judit, de ez előnyére vált, mert egy őszinte, szenvedélyes és intelligens politikus képe bontakozott ki előttünk. Varga Juditról pedig annyit mondanék, hogy ugyan mantráznia kellett a kötelezően előírt lózungokat, de talán nem merészség azt mondani, hogy mindannyiunknak jobb lenne, ha a kormánypárti politikusok között ’több’ Varga Judit lenne