Államférfi- avagy egy kormány erőfeszítései a digitális oktatás sikeréért
Na, a fenti cím manapság nem sok politikusra alkalmazható, hiszen világtendencia, hogy az államok vezetői, sőt, a vezetők ellenzői is rendkívül kamera- és mikrofonérzékenyek, azon túl nem sok minden érdekli őket, hogy a szavaik a következő percekben hogyan hatnak. Ám a mi miniszterelnökünk ebben a tekintetben is minden kritériumot alulnézetből kukkol. Persze, kétségtelen, hogy amolyan „törökgábori” értelemben igazi géniusz, egy stratéga. Próbálja csak valaki utána csinálni azt, amit ő eddig, nevezetesen kicsi falu putrijából előbújva létrehozni egy verhetetlen gigapártot, úgy, hogy önmagánál nagyságrendekkel okosabb, műveltebb párttársakat helyezett partvonalra. Jó, a nem „törökgáborok” szerint ez inkább a lankadatlan szorgalom és a mérhetetlen gátlástalanság eredménye, mintsem zsenialitás, de ez most mellékes, megcsinálta.
Egy probléma van csak: országot vezetni nem tud. Konkrétan tökéletesen alkalmatlan arra, hogy egyetlen közepesnél komolyabb problémát is megoldjon. Persze, ez nyilvánvaló is, hiszen már az oviban is miniszterelnök volt a jele, az volt az egyetlen ambíciója, hogy kormányfő legyen, pusztán l’art pour l’art, tehát mindenféle elképzelés nélkül afelől, hogy mit is akarna kezdeni azzal a pozícióval- már persze a páváskodáson kívül.
Miért is jutott mindez eszembe pont most? Csak azért, mert Orbán Viktor két nappal ezelőtt bejelentette, hogy a középiskolák ismét átállnak a digitális oktatásra. Persze, ezzel nincs baj, lassítani kell a vírus terjedését. De nézzük, hogy is jutott el a mi inkompetens vezetőnk a márciusi leállástól a novemberi leállásig.
Március 13-án délelőtt bejelentette, hogy az iskolák nem zárnak be, vagy ha be akarnak zárni, akkor vége a tanévnek, a tanerők mehetnek fizunélküli szabira. 12 órával később bejelentette, hogy az iskolák bezárnak, az oktatás digitális formában folytatódik. Nyilván a sok a járványügyi szakember között talált egy közvéleménykutatót. Elkezdődött tehát a digitális oktatás, ami a kormány minden gátló, szabotáló tevékenysége ellenére működött. A multinacionális informatikai cégek remek felületeket hoztak létre, a tanárok pedig a saját eszközeiket és a kreativitásukat használták. Orbán Viktor kormánya az ég világon semmivel nem járult hozzá, hogy a digitális oktatás működjék. Ezután az első hullám lecsengett, folytatódott az élet, a habzsi, dőzsi, mint ha a koronának híre, hamva sem lenne. No persze a vészmadarak megjósolták a második hullám eljövetelét, de ez kit érdekelt, hiszen a kormány megkonzultálta a néppel sok milliárdért, hogy a nép bizony semmiféle leállást nem akar, nem akar többé otthon maradni, szóval bezárás nem lesz. A napi fertőzöttek és elhunytak száma közben csúcsokat döntöget, a járvány tombol, ám a kormányfő megmondta a tutit. Az iskolabezárás nem időszerű. Majd két nappal később bejelentette a bezárást. Ez, persze, helyes és időszerű, de tegyük fel a kérdést: a tavaszi tapasztalatok alapján tett-e a valamit a kormány azért, hogy a megkönnyítse a digitális átállást? Kapaszkodjunk meg! Igen! Az iskolai elektronikus napló (KRÉTA) rendszerén belül létrehozott egy felületet, a Digitális Kollaborációs Teret, ami nem más, mit az eddig is létező funkciók összesítése. És mit nem tett? Nem fejlesztette az iskolák informatikai rendszerét, nem látta el az iskolákat és a tanárokat laptopokkal, nem biztosított a tanároknak kedvezményes internet előfizetést. Magyarul az első és a második hullám között a mi kormányunk semmit nem tett azért, hogy gördülékenyebb legyen a digitális oktatás.
És ki kell emelni: nem arról van szó, hogy a kormány hogyan kezeli a járványt, nyilván erre receptje egyetlen kormánynak sincs, talán jól kezelni nem is lehet. Pusztán arról van szó, hogy a magyar kormány a legalapvetőbb funkcióját is képtelen ellátni. Mert nem ért hozzá, mert nem érdekli, vagy pusztán kedvtelésből, kicseszésből.
Világtörténelmi rejtély: ezt a teljesen inkompetens embert, illetve az ember pártját eddig háromszor választották meg valakik.
Kik?