A nem kormánypárti magyar focidrukker hihetetlenül ellentmondásos érzelmi állapotokat élhetett meg az elmúlt hetekben, melyek szinte hullámvasút szerűen repítették fel és le. Jó volt magyarnak lenni és szégyen volt magyarnak lenni. Illetve, dehogy volt szégyen magyarnak lenni, sőt, inkább mihamarabb felejtsük el, hogy itt ez a primitív, kisebbrendűségi komplexusos B- közép szekta szabja meg a magyarság alfáját és omegáját. Szóval jó volt magyarnak lenni. Mert a szemünk előtt született egy nemzeti válogatott, egy hihetetlen szimpatikus, oroszlánként küzdő fiatalemberekből álló csapat a kispadon egy olasz mágussal. Aki utoljára a 80- as években, még gyerekként látott utoljára igazán jó magyar csapatot, annak most igazán szívet melengető élmény volt látni ezt a nagyszerű csapatot.

És közben felejteni kellett, memóriát kellett törölni. Nagyon sok magyar ember nem volt képes felejteni, elvonatkoztatni attól, hogy a magyar foci az maga az orbánizmus, minden siker az orbánizmus továbbélését szolgáló lépés és újabb szeg a nemzet koporsójában. Igen, ezt kellett elfelejteni, mert a magyar foci jelentős része egyenlő Orbánnal, de a válogatott nem az. A válogatott mindannyiunké. De mit is kellett szurkolás közben elfelejteni? Volt mit. El kellett felejteni a térdelő íreket kifütyülő ultrákat. El kellett felejteni a fütyülő síkhülyéket és ultrabunkókat támogató miniszterelnököt, aki szerint "magyar ember nem térdel", mert mi ilyen kemények vagyunk, keményebbek és büszkébbek, mint a pápa, vagy Jézus Krisztus. El kellett felejteni a vonuló, ünneplő szurkolókkal masírozó nácikat, a "buzi Németországozókat", az öt évvel ezelőtti "Cristiano homosexual" - ozókat. És el kellett felejteni a melldöngető kormánypárti beszélőfejeket, a hoppálokat, menczereket, bencsikeket,  akik bele is posztolták a közösségi térbe, hogy ez Orbán Viktor sikere, meg amúgy is, ők majd megmondják, hogy melyik ellenzéki örülhet és melyik nem, de aki nem örül, az hazaáruló, mert amúgyis csak gáncsolták a stadionépítést. Egyébként a focimeccsen talán életükben először járó, lelkendező, hirtelen futballdrukkerré átvedlett ellenzéki pártelnököket is érdemes volt elfelejteni.

Szóval volt miről nem tudomást venni, de ha sikerült az embernek egy önműködő agytisztító programot beindítani, akkor mindenképpen jól járt, mert csodálatos csapatot láthatott. Hajrá magyarok!