Politikusokban és politikai közírókban időről időre felmerül a gondolat, hogy- természetesen nekik nem tetsző választási eredmények esetén- talán mégsem helyes az általános, titkos választójog. Hiszen vannak polgárok, akik egyszerűen nem értik meg, hogyan kellene helyesen szavazni és képesek a voksukat a nem megfelelő erőre adni. Emlékezetes Bayer Zsolt őrjöngése a panelprolik kapcsán, szokásos stílusában hörögte, hogy az nem lehet, hogy a pesti panelprolik fosszák meg a szeretett vezérét a hatalomtól. Ezzel a gondolatmenettel- ha ezt annak lehet nevezni- a fideszes elitnek és szavazótábornak persze semmi gondja nem volt.

A minap viszont előtört belőlük a meggyőződéses demokrata. Egy momentumos politikus, bizonyos nemjuteszembeanevedenemisbaj, szintén megtalálta a bűnbakot: a vidéken élő, nyugdíjas. Ő az oka a trumpizmusnak, a brexitnek, a lengyel választási eredménynek és Orbánnak. A fiatalember persze nem venné el a szavazójogot a rosszul szavazó nyugdíjastól, mindössze szerény javaslatban ösztönözné az idős polgártársat, hogy ha úgy érzi nem jól szavazna, például máshogy, mint az unokái, akkor inkább ne szavazzon. Vicces és egyben abszurd gondolat. Felismerem, hogy hülye vagyok, de mivel erre rájöttem, nem is vagyok olyan hülye, így inkább nem szavazok.

Mielőtt kapásból lehülyéznénk a momentumos tagot, próbáljuk meg kicsit komolyan venni a javaslatot és fejtsük ki, mi a baj vele.

Hát sok minden. Először is, egy olyan szavazóréteget kér meg a távolmaradásra, mely az élete nagyobb részében a diktatúra miatt nem élhetett a szavazójogával, tehát korlátozva voltak a jogai. És most végre szavazhat.

Másodszor, axiómának veszi, hogy a nyugdíjas már nem tervezhet, ő már csak az unokái jövője miatt szavazhat, így aztán értelmetlen is a szavazata. Természetesen ez marhaság, a nyugdíjasnak is lehet 4-8-12 éves terve, lehet víziója, aggódhat a nemzetért és a szabadságjogokért, nem feltétlenül a halál az egyetlen perspektívája.

Harmadszor, gond van a demokratikus érzékenységgel is. Demokráciában nem lehet rosszul szavazni, ha a többség a populizmusra szavaz, akkor populizmus lesz, ha a többség liberális, legyen liberalizmus. Nem osztályozunk, nem értékelünk, a demokrácia népuralmat jelent, a nép pedig mindig jól dönt, hiszen saját magáról dönt.

Az, persze, normális jelenség, hogy egy politikusnak nem tetszik a választási eredmény, ha nem ő nyer. Erre is van megoldás. Például megnézi, hogy mely rétegek nem szavaznak rá, odamegy és megpróbálja meggyőzni. Lehet, hogy sikerül, lehet, hogy nem. Persze, lehetne hosszan sorolni, hogy miért vérzik több sebből a javaslat, de a legnagyobb seb ez: minden pártban vannak futóbolondok, idióták. Ez kikerülhetetlen. A lényeg azonban az, hogy a párt vezetősége hogyan kezeli a helyzetet. Elhatárolódik-e, bocsánatot kér-e, lemondatja-e a kompromitálódott politikusát. Sajnos, úgy tűnik, hogy a Momentum vezetése nem kívánja kezelni a helyzetet, a pártelnök nem foglalkozik a történtekkel. Nagy hiba. Kétmillió nyugdíjast sikerült megsérteni.