Békés Gáspárt kirúgták. A Fővárosi Önkormányzatnál dolgozott a Klíma- és Környezetügyi Főosztályon, szakértőként. Békés Gáspár ateista, ami amúgy nem érdekel senkit. Vagy mégis? A kormánypropagandában mást sem hallunk, mint hogy óriási keresztényellenes hadjárat zajlik, üldözik a keresztényeket, meg kell védeni a keresztény Európát és Magyarországot.

Békés Gáspár nagyon gaz dolgokat művelt, például két évvel ezelőtt írt egy facebook- bejegyzést, valamint megosztott egy mémet Varga Judit miniszterről. De a biztosítékot a két évvel ezelőtti bejegyzése verte ki. Amellett érvelt, hogy a szülőknek meg kell tiltani, hogy megkereszteltessék az újszülötteket, mivel az újszülött még nem képes dönteni a saját vallásáról, így ez a gyermekjogok korlátozása. Erre az írásra rátalált néhány vakbuzgó kereszténydemokrata és az azonnali kirúgását követelték. Karácsony Gergely pedig szót fogadott.

Először is emeljük ki a lényeget: Karácsony Gergely főpolgármester a kormánypártiak nyomására kirúgta az egyik alkalmazottját, mert az elmondta a véleményét.

Nézzük meg ezt a véleményt. Két szempontból érdemes vizsgálni, bár abból az egyik lényegtelen. Kezdjük az utóbbival. Egyet lehet- e érteni Gáspár véleményével, miszerint a gyermekkori keresztelőt be kellene tiltani? Úgy gondolom, Gáspár ebben a tekintetben téved, sőt akkor is téved, amikor az anabaptistákra hivatkozik. Ha jól tudom, az anabaptisták az újrakeresztelést hirdetik, tehát valami olyasmit, hogy a felnőtt felnőttként keresztelkedjen meg újra, mert akkor már ő választja a vallását. Ez nem teljesen ugyanaz, mint a keresztelés betiltása. Az szerintem vitathatatlan, hogy a szülőnek joga van ahhoz, hogy nevelje a gyermekét, akár keresztény, akár ateista szellemben. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek a szülő tulajdona, de a nevelés a családi élet része, velejárója. Így hát a szülő vallásos szellemben is nevelheti a gyermekét, a keresztény nevelés rituáléja a keresztelés. Ettől függetlenül, ha a gyermek felcseperedik, választhat magának más vallást, ki is keresztelkedhet. A babakori keresztelés nem akadályozza őt semmiben. Úgy gondolom, tehát, Gáspárnak ebben a tekintetben nincs igaza.

Nézzük a másik aspektust. Igaz-e, hogy Békés Gáspárt azért kellett kirúgni, mert keresztény-ellenes, vallásellenes?

Békés egyetlen negatív megjegyzést sem tett a kereszténységre, nem minősítette a vallást, nem tett javaslatot a keresztény vallás gyakorlásának a korlátozására, nem gúnyolódott a keresztényeken. Mindössze amellett foglalt állást, hogy mindenki maga döntse el, hogy milyen vallású szeretne lenni. Az írása senkinek a vallási érzékenységét nem sérti, nyugodtan lehet vele vitatkozni, elmondani, megírni neki, hogy te Gáspár, ez nem jó ötlet, ez a neveléshez való jog kérdését veti fel.

De Békés Gáspár nem tett semmit. Csak írt. Leírta a véleményét, két évvel ezelőtt. Őt tehát a véleményéért rúgták ki és ami igazán nagy baj, hogy nem egy fideszes vezetés rúgta ki, hanem a demokratikus oldal egyik polgármestere, kormánypárti nyomásra.

„Ebben az országban a keresztény is ateista.” Ezen bizony jól megsértődnének a keresztények, joggal, hiszen a mondat kétségbe vonja a hitüket. De ilyen kijelentés nem hangzott el. „Ebben az országban az ateista is keresztény.” Ez a kijelentés ugyanaz, csak pepitában. Ha a keresztény megsértődhet az előzőn, akkor az ateista is joggal sértődhet vérig az utóbbin, hiszen a meggyőződését veszi semmibe. A különbség az, hogy az utóbbi kijelentés elhangzott, többször is, Kövér László, majd Orbán Viktor szájából. Kövér és Orbán nem egyszerűen gyalázták az ateistákat, ennél tovább mentek, a létüket is megkérdőjelezték. Kövér és Orbán a helyükön vannak.

Békés Gáspárt kirúgták.

És akkor most ezek után válaszoljunk a címben feltett kérdésre.

Természetesen minden a legnagyobb rendben, minden megfelel a jogszabályoknak, nincs itt semmi látnivaló. Varga Judit igazságügy- miniszter az összes létező jogszabályt betartva vett fel 10 millió forintnyi CSOK- támogatást, valamint abszolút törvényesen jutott hozzá 192 millió forintnyi hitelhez 8 millió forintos önerő mellett, így a párjával gyönyörű balatoni családi házat építhettek. Természetesen az sem probléma, hogy a CSOK-támogatás az otthonteremtés okán nem nyaraló építésre, hanem állandó lakóhely létesítésére jár, hiszen a jogszabály tartalmaz egy 5 évre szóló haladékot, amit Judit és Péter kérvényezett is. A gigahitel összege sem probléma, hiszen arra a férj háza jelentette a fedezetet.

Varga Judit érvelése/ védekezése pontosan ugyanaz, mint a kormányt a jogállamiság sérülése miatt ért bírálatok során. Minden megfelel a leírt jogszabályoknak, ha pedig valamelyik jogszabály nem tetszik, hát gyorsan írunk egy másikat és már is rendben a jogállam. Eltűnik 300 milliárd forintnyi devizahitelből származó nyereség a jegybankból, de semmi baj, írunk egy olyan jogszabályt, hogy ’elveszíti közpénz jellegét’ és máris minden ’jogállami’. Mi baj lehetne a jogállammal, hiszen mi írjuk a jogállamot.

Varga Judit azt állítja, hogy amikor hazaköltöztek a családdal Brüsszelből, a Balatonnál akartak letelepedni, ezért építettek ott egy családi házat, ezért igényelték a CSOK-ot. Majd teljesen váratlan fordulatot vett az életük, Juditból államtitkár lett, Péter a Diákhitel Központ vezérigazgatója, így végül Budapesten találtak otthonra. Rendben, ezt vagy elhisszük, vagy nem. Tegyük fel, hogy elhisszük, tényleg változott a terv. Varga Judit azonban nem árufeltöltő egy hipermarketnél, Péter pedig nem benzinkutas. Judit 2009- től Brüsszelben dolgozott, egy ideig Áder János egyik tanácsadója volt. Ő egy évtizede igen aktív részese és alakítója az államhatalomnak. Karrierpolitikus. A CSOK nevű támogatási formát az Orbán-kormány azért találta ki és vezette be, hogy ösztönözze azon családok gyermekvállalási kedvét, akik anyagi segítség nélkül nem biztos, hogy vállalnának harmadik gyereket. Akiknek egy 10 millió forintos támogatás egy 10 millió forintos hitellel nagyon komoly segítség a saját otthonhoz jutásban. A Varga- Magyar házaspár nem ebbe a kategóriába tartozik. Gondoljuk csak át a számokat: 200 millió forintos kecót építettek, ehhez 192 millió forintos hitelt vettek fel, aminek a fedezete Magyar Péter azon ingatlanja volt, amivel a család airbnb-zett, hogy Judit fel tudja venni a havi 300 ezer forintos lakhatási támogatást. Egy dolog biztosan kijelenthető: ők nem tartoznak abba a körbe, akik rá vannak szorulva a CSOK 10 millió forintos összegéra.

Valamit tisztázzunk. Varga Judit nem jogszabályügyi miniszter. És nem joghézagügyi miniszter. És nem jogi kiskapu- megtalálás ügyi miniszter. Ő igazságügy-miniszter. Ha vette volna a merészséget és belenézett volna a tükörbe egyik reggel, akkor akár azt is mondhatta volna a magának: Figyu, te Judit! Te igazságügy- miniszter vagy. Ez nagyjából annyit jelent, hogy megpróbálsz igazságosan szolgálni. Egy évtizede aktívan részt veszel abban a kormányban, amely a szükösen elosztható közpénzekből megpróbálja ösztönözni a nagycsaládosok otthonhoz jutását. Ezért légy büszke magadra. És építs magadnak és a családodnak egy szép nyaralót 200 millió forintért, mert megteheted, mert megdolgoztál érte. És ne vedd igénybe azt a pénzt, amit nem neked találtak ki és amire mellesleg abszolút nem vagy rászorulva.

Judit nem így tett. Belenézett a tükörbe és azt mondta magának: Judit, egyszer élünk, minden fillér számít. Le kell hajolni az apróért is és te jogász vagy, pontosan ismered az összes jogi kiskaput, tudod, hogy hogy kell kijátszani a törvényeket, hiszen azokat ti írtátok. Egyetlen fillért sem szabad az államkasszában hagyni. Igen, van egy jogi anomália a törvény szövegében, hát használd, ki, ezért vagy miniszter.

És Judit most sem érti, mi a probléma, ahogy a jogállamiságot ért bírálatokat sem érti. Nem értek egyet Donáth Annával abban, hogy Varga Juditnak le kellene mondania. Lehetetlent ugyanis nem szabad elvárni. Ebben a kormányban lehetetlen olyat elkövetni, amiért bárki is lemondana, amíg hűséges. Ennek a kormánynak ez a megkülönböztető jegye, ez a kormány akkor teljes, ha Judit a helyén marad és felháborodva utasítja vissza a nemtelen támadásokat. Ezt a kormányt szőröstül-bőröstül kell elzavarni.

Zárójel: hogyan derülhetett ki Varga Judit ingatlanügye? Nem tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy a Orbán környékén csak zsarolható vazallusok vannak és ha valakinek túl magasra emelkedik a csillagzata, a Vezér biztos gondoskodik arról, hogy kiderüljön valami…

Ma már biztosnak tekinthető, hogy az ellenzéki pártok közös jelöltekkel, közös listával vágnak neki a jövő évi választásoknak, mely elhatározásnak nagy lökést adott a független országgyűlési képviselő, Volner János törvényjavaslata, ami a kormánypárt, így a parlament által elfogadásra került. Ezt most nem részlezném, mivel nem ez az írás témája. Az írás témája egy mérleg. Mérlegre helyezem a jövő évi szituációt, az egyik serpenyőbe az összefogás pártjai kerülnek, a másik serpenyőbe pedig a kormányzati ámokfutás. Így a kérdés leegyszerűsödik arra a szimpla kérdésre, hogy melyik serpenyő a visszataszítóbb.

Nézzük a kormánypárti serpenyőt. A kérdés a következőképpen merül fel: le kell-e a váltani a kormánypártot, illetve létkérdés-e a kormánypárt leváltása.

A válasz első közelítésre is igen. Mindenképpen. Nem lényeges ezúttal, hogy a kormányzatnak vannak bizonyos eredményei, nem lényeges, hogy nagyon sokan szavaznának a kormányra. A kormánypárt szavazótábora 50% körüli, közülük sokan karrier- illetve egzisztenciális okokból szavaznak a Fideszre, mások, az igazhívők közül sokan a brutális erősségű, megtévesztésen alapuló propaganda áldozatai- erről nem is nyitnék önmagammal vitát, ténykérdésként kezelem, hogy a kormány propagandája hazug és meseszerű. És a híveik, illetve a hívőik között vannak nyíltan diktatúra- pártiak.

Szóval miért is létkérdés a kormány leváltása?

Nagyon egyszerű. Azért, mert diktatórikus. Mert mindent dominálni akar, mert semmiféle önálló kezdeményezésnek nem enged teret, mert mindenkit ellenségnek tekint önmagán kívül, mert letarolja a médiát, a független intézményeket, mert a teljes médiaarzenálját felhasználva frontális támadást indít bárki ellen, aki nem a kormány szekerét tolja. Mert rá akarja tenni a mancsát az egyetemekre, a bankokra, gyakorlatilag az egész országot Orbán Viktor feneke alá akarja tolni. Az ország forrásait saját érdekkörébe irányítja, az oligarcháin keresztül tulajdonképpen az egész országot Fidesz rt-vé változtatja. A közbeszédet teljesen lealjasítja, azzal, hogy még a saját embereinek is kizárólag a központ által előírt szintagmák használatát engedélyezi. A Fidesz gépezete megöli a vitát, megöli a beszédet, voltaképpen megöli az ország lelkét. Zombiországot, trollországot, szekta- Magyarországot teremtenek. Nem egyszerűen leváltani kell őket, a NER-t fel kell szántani, helyét behinteni sóval.

Nézzük a mérleg másik serpenyöjét. A másik serpenyőben az kérdés szerepel, hogy azok, akik szóba jöhetnek a kormány leváltására, azok mennyire alkalmasak erre, valamint lehet-e rájuk országvezetést bízni.

A primer válasz: nem és nem. Nem alkalmasak a váltásra, nem alkalmasak országvezetésre. Nagyon úgy néz ki, hogy eme ellenzék vezető ereje Gyurcsány Ferenc. 4 és fél évig volt az ország miniszterelnöke, az első szakaszban brutálisan elengedte az államadósságot, a második szakasz elején gyakorlatilag pillanatok alatt elvágta a saját esélyeit azzal, hogy zárt körben bevallotta, hogy hazudott, hogy nem csinált semmit, hogy trükközött. Majd belekezdett egy egészségügyi reformfolyamatba, amiből semmit sem valósított meg, végül a 2008-as válság idején csődközeli helyzetbe kormányozta az országot.

A közös listán helyet kap a Jobbik nevű ki tudja, milyen irányultságú párt is. A DK és a Jobbik viszonyáról mindenképpen meg kell jegyezni, hogy jó évtizede a legnagyobb ellenségek voltak, a DK szerint a Jobbik fasiszta, rasszista párt volt, a Jobbik szerint Gyurcsány hazaáruló, szemkilövető tömeggyilkos volt. Persze, le lehetne ülni és elmondani egymásnak, hogy hát bocsánat, de én ezeket nem is gondoltam komolyan, vagy látom, hogy megváltoztál, sokkal jobb arc vagy annál, mint amit feltételeztem rólad. De ilyen nem történt. Mindenesetre komoly hitelességi deficit, ha az ember, a szavazó azt látja, hogy egymást korábban halálos ellenségnek tartó erők szövetsége ácsingózik a szavazatért. A kérdés teljesen egyszerű: Gyurcsány már nem hazaáruló? A Jobbik már nem fasiszta? Akkor jó.

Nem ennyire éles, de hasonló problémákat vet fel a Momentum és a DK viszonya is, nem azt látjuk, hogy elvi vita lenne köztük, néhány településen egyszerűen csak hatalmi rivalizálást látunk, gondoljunk Gödre, ahol az se világos igazán, hogy éppen ki kit vált le.

Szóval marad a kérdés és erre én most nem fogok válaszolni: mi a rosszabb? Ha tovább folytatódik az ország lelkiségét megroppantó, szellemgyilkos kormányzás, vagy ha hatalomra kerül és kormányozni fog a színtiszta elvtelenség koalíciója?  

Szájer József szimbólum volt, amikor a politikai pályája indult és szimbólummá vált mostanra, amikor a politikai karrierje a véget ért. De micsoda különbség van a két szájeri szimbólum-jelenség között!

1990-ben egy szemüveges, szakállas, csokornyakkendős figura álldogált büszkén a fényképezőgépek kereszttüzében, megjelenésével, habitusával megtestesítve mindazt, amit sokunk számára a rendszerváltás jelentett. Egy igazi, tiszta tekintetű, alternatív figura, aki tökéletesen ellentéte mindannak, amit addig a politikáról gondoltunk, a szabadság, az alternativitás, a radikalizmus szimbóluma. Ő, maga volt a rendszerváltás, azzal. hogy a formabontó személyiségével legyőzte az állampárt egyik fontos reprezentánsát, Pozsgay Imrét.

2020-ban egy szemüveges, szakállas, meztelen csávó, extasy-val a hátizsákjában ereszcsatornán menekült egy korlátozás alá eső melegbuliból a rendőrség elől. Megtestesítve ezzel mindannak az ellenkezőjét, amit ő maga politikusként és a pártja két évtizede propagál. Ha a fenti bekezdésben azt írtam, hogy 30 évvel korábban ő maga volt a rendszerváltás, akkor azt kell írnom, hogy azon a 2020 novemberi hideg éjszakán ő maga volt a Nemzeti Együttműködés Rendszere, egyszemélyben jelenítette meg azt a mérhetetlen képmutatást, ami egy évtizede kormányozza az életünket.

1990 tavasza remek alkalom lett volna Szájer József számára hogy coming out-oljon.  Ő volt a liberális párt soproni „győzője”, nagyszerű időket éltünk, a liberalizmus akkor még nem volt szitokszó, sőt, divatos eszmének számított, liberális demokráciában akartunk élni. Szájer, tehát, egy liberális párt és a magyar politika első nyíltan vállaltan meleg politikusa lehetett volna. Nem ezt az utat választotta, a rejtőzködő életmód mellett döntött. Bizonyára személyes okai voltak erre, nem tudhatjuk, 1983 óta házasságban élt, valószínűleg ragaszkodott a róla kialakult képhez. Liberális párt meleg politikusa helyett liberális párt rejtőzködő politikusa lett, de ez még mindig magánügy, ő így döntött, nem tudhatjuk miért, de nem is tartozik ránk. Legfeljebb a családjára.

1996-ban a Fidesz jobboldali, konzervatív párttá vált. Nem, nem megvilágosodásról, megtérésről van szó, nem változott meg a fideszes politikusok világnézete. Csak annyi derült ki, hogy nincs nekik olyan. Persze, ez nem olyan különleges, milliók élnek csak Magyarországon is világnézet nélkül, no persze mindeközben konzervatívnak hazudni magunkat talán egy kicsit problémásabb. Mindenesetre Szájer József ekkor, 1996-ban lépett az erkölcsi züllés útjára és a zuhanása megállíthatatlan volt. Az ereszcsatorna jelentette a végállomást. Szájer pártja ugyanis az évek során egyre konzervatívabbá, egyre keresztényebbé, illetve hát pszeudó- keresztényebbé vált, a perifériákon már az ezredfordulón megjelent a homofób retorika, majd az elmúlt évekre már a fideszes fősodor is nyíltan melegellenes retorikát folytatott. És Szájer kussolt. Nem lépett ki a Fideszből, nem emelt szót a homofób kirohanások ellen, nem tiltakozott 2005- ben Semjén szakállas bácsis őrjöngése ellen. Nem háborodott fel, amikor Orbán arra kérte a homoszexuálisokat, hogy „hagyják békén a gyerekeinket”. Szájer nem csak, hogy nem szólalt meg, teljes mellszélességgel képviselte a Fidesz politikáját. Csak hogy tiszta legyen a kép: ma a Fidesz keresztény-konzervatív politikát hirdet, ebből kifolyólag biblikus alapon elítéli a homoszexualitást, törvényileg ellenzi a homoszexuálisok egyenjogúsítását, verbális hadjáratot folytat az LMBTQ tagjai ellen. Szájer mindeddig ezt a politikát támogatta, ebből élt, erre a politikára építette a karrierjét. És közben meleg orgiákra járt és- fogalmazzunk- korrekt módon, drogok közelségében művelte mindezt. Természetesen- és ezt hangsúlyozni kell- semmi baj azzal, hogy Szájer meleg. Azzal sincs baj, hogy melegbulikba jár, ez legfeljebb a feleségére tartozna. A probléma az, hogy Szájer mindezt fideszes karrierpolitikusként teszi. Mert egy olyan életformát akar a pártjával egyetemben a magyar társadalomra rákényszeríteni, melynek ő maga nem képes megfelelni. Hogy még konkrétabban fogalmazzak: Szájer politikusként mindent megtett azért, hogy a homoszexuális emberek Magyarországon boldogtalanok legyenek.

Szájert, persze, most majd eltüntetik, kilép a Fideszből, mintha ott sem lett volna. De, ahogy a szlogen szól, nincs két Fidesz. Mert azzal, hogy kilép, nem teszi semmissé a kokain party-n szexelő Borkait, az oligarcha jachtján hesszelő Szijjártót, a helikopterező és arról hazudó Rogánt, a pedofil Kaletát, valamint az oligarcha luxusgépén utazgató Orbánt.

Szájer a Fidesz. 1990-ben a szimpatikus, szakállas Szájer is a Fidesz volt,  ma az extasy-val melegbuliból menekülő Szájer is a Fidesz.

Ebből a címből egészen biztosan kiderülhet, hogy melyik elnevezés pontosan kit takar. Először is van egy George Clooney-nk, híres színész és közéleti szereplő. Az új filmjéről beszélt és hát nem bírt lakatot tenni a szájára, elejtett egy félmondatot hazánkról is, illetve inkább a kormányunkról és annak fejéről. Nem dícsérő hangon, bizony, bírálni merészelte választott vezetőnket. Van ilyen, finoman szólva sem ő az egyetlen szereplő a glóbuszon, aki nem ért maradéktalanul egyet a választott vezetőnk törekvéseivel. Például én sem értek egyet.

A clown egy angol szó, bohócot jelent. Nos, én ezúttal a mi miniszterelnökünket bátorkodtam eme jelzővel felmagasztalni. Én úgy képzelem el magam, hogy ha én kormányfő lennék és egy amerikai színész valami rosszat mondana az én kormányzásomról, szerintem nem foglalkoznék túl sokat a kritikával. Miért ne mondhatna? Hát nyilván nem szerethet mindenki engem sem, nyilván nem mindenkinek tetszik a politika, amit folytatok, természetesen, hogy vannak ellenvélemények. Szerintem kormányfőként ezt elfogadnám és nem reagálnék rá, mondjon a színész, amit akar. Biztos olyan színész is van, akinek bejövök.

No és itt jön a csavar, ezért aggattam a bölcs vezetőnkre a kedves clown szót, mert hogy nem is reagált. Talán mert ő ahhoz túl nagy menő, miért hajoljon le egy ripacsig? Viszont reagáltatott. Két miniszteren és egy államtitkáron keresztül érezte szükségét, hogy elmondja, szegény Clooney nincs képben, jó, színész, de azt se tudja, hol van Budapest, hát még mennyit tudhat a jogállamról, ja és Soros futtatja őt is. A szokásos mantra. De Judit dekázó miniszterasszony azért örömmel randizna vele, meginna vele egy kávét és elmagyarázná neki, mi az a jogállam, Menczer államtitkár szerint Clooney azt sem tudja hol an Budapest- megjegyzem, Vagyunk páran, akik inkább Menczerről nem tudjuk elképzelni, hogy tudja, hol van Budapest.  Tehát akkor már megvannak a klónok is, a három kormányzati szereplő, aki a nemreagáló, de azért nagyon pipa fő clown helyett klónként elmondja a főnök gondolatait. Remek bohózat, remek társaság. Bizonyára lenne értelme megfejteni, hogy a miniszterelnök miért reagáltatott ilyen érzékenyen erre a kritikára, majd valaki megfejti. Én csak arra tudok gondolni, hogy a hívei körében olyan nagy a kultusza, hogy nem szabad tévedésben hagyni egy olyan színészt a politikájával kapcsolatban, akinek esetleg szintén vannak rajongói, pont ugyanabban a táborban. Szijjártó irányt is mutatott rögvest: szeretjük Clooney-t, szabad őt szeretni ezután is, nem kell megutálni. De ő is csak egy színész, foglalkozzon a mesterségével. Ne szóljon bele a nagyok dolgába, ahhoz nem ért.

Most már jó néhány cikket elolvastam azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor megvétózza az EU következő hétéves költségvetését, valamint számos televíziós vitaműsort is megnéztem, sőt, mazochizmusból még DJ Jeszi magyar alt right performancert is megnéztem, ahogy futtat némi eszmét, így nem bírom ki, hogy ne osszam meg a véleményem.

Orbán Viktor vétója tulajdonképpen a boldogságról szól. Elmagyarázom, miért. Ha egy német, holland, belga, spanyol, stb miniszterelnököt levált a nép, akkor a bukott fickó elmegy könyvelőnek, pártfunkci lesz, vagy egyetemi előadó, vagy ahogy Gyurcsány mondta, kib.szott jó könyveket ír a baloldal jövőjéről- mellesleg nem írt. Ha Orbán Viktor megbukik, , akkor viszont boldogtalan lesz, utazik Graz-ba, kezdődik a Rivotril-trip, pszichoterápia-re-loaded, nem mellesleg ha igazak az ellenzéki fenyegetések, némi dutyi is befigyel.

Szóval a vétó arról szól, hogy Orbán Viktor nem akar 2022-ben boldogtalan lenni, főleg nem egy dutyiban. Így hát minden szempontot ennek rendel alá. Köszöni, de nem kér a graz-i fehér klepetusokból, ellenkezőleg, 2022 után is ő akarja megmondani, milyen színű retyópapírt használjunk a Nemzeti Közösségi Toalettben.

Az boldogságához pedig az kell, hogy 2022-ben nyerjen. Ennek viszont két nagyon fontos feltétele van. Az egyik: az Unió ne kösse jogállami feltételekhez a fejlesztési pénzek kifizetését. Valamint pénz. A jogállami feltételek elutasítása ezúttal nem blöff. Nem arról szól, hogy az EU ne erőltesse ránk a melegházasságot, hogy ne kelljen befogadnunk menekülteket. Hanem arról, hogy Viktor bármit is mond, Judit bármit is lódít arról, hogy ő egy kávé mellett az összes eu-s bürokratát meggyőzte, hogy Magyarország jogállam, a valóság az: mindenki pontosan tudja, hogy az éjfélkor pártcélból történő választási törvénymódosítás ellentétes a jogállammal, mint ahogy 2010 óta szinte minden.

Ha a következő uniós költségvetési kifizetéseket jogállami feltételekhez kötik, az tényleg érvágás az Orbán-kormánynak. Mert Orbán Viktor, mint említettem, kizárólag 2022-re tekint és ezért számára létfontosságú, hogy a kohéziós alap pénzeit úgy használhassa fel, ahogy akarja. Mert ez kell a győzelméhez. Nem arról van szó, amit az ellenzéki pártok állítanak, azaz tovább szeretne lopni. Talán csak Vona Gábor fogalmazta meg egyedüliként, hogy a lopás célja nem a gazdagodás, vagy nem csak a gazdagodás. Hanem az, hogy az uniós pénzek ne kerülhessenek kontrollálhatatlan pénzügyi körökhöz. Hanem például Lőrinchez, mert ő kontrollálható. Tehát Orbán számára létkérdés, hogy a jogállami kritérium ne érvényesülhessen. A mamelukhad fenntartásához szükséges a kifizetésekkel kapcsolatos közvetlen kontroll.

A másik fontos szempont 2022 szempontjából, hogy pénzhez jusson. Ebből a szempontból csak részben igaz, amit az ellenzéki pártok állítanak: ha bukik a költségvetés, akkor sem állnak le a kifizetések, hanem az elözö hétéves ciklus elvei alapján folytatódnak a folyósítások. A csomag másik eleme a kedvező hitelfelvétel. Orbán szerint ebben sem szenvedünk hátrányt, hiszen a nemzetközi pénzpiacokon kötvénykibocsátással 900 mrd forintnyi hitelhez jutottunk. Ez az összegében kevesebb, a kamata pedig magasabb, mint az uniós hitelé, de ez az ő szempontjából lényegtelen. Számára kétféle prioritás létezik: likviditás 2022-ig, valamint a jogállamisággal kapcsolatos kritériumok blokkolása. A politikai elemző ilyenkor azt szokta mondani, hogy a maga szempontjából racionálisan cselekszik. Lehet. De gyorsan szögezzük le: a mi szempontunkból, a nemzet, a haza szempontjából károsan. És ezt akár csupa nyomatott nagybetűvel is írhattam volna, mert ez a lényeg. Lehet, hogy sikerül annyi pénzhez jutnia, hogy a törzstámogatói ismét megválasztják, persze jelentős törvényhozási manipulációval. Mi, magyarok, viszont kevesebb pénzhez jutunk, ahhoz is drágábban, ráadásul kevesebb barátunk lesz. Tulajdonképpen konkrétan egy. Egy félkegyelmű lengyel.

Na, a fenti cím manapság nem sok politikusra alkalmazható, hiszen világtendencia, hogy az államok vezetői, sőt, a vezetők ellenzői is rendkívül kamera- és mikrofonérzékenyek, azon túl nem sok minden érdekli őket, hogy a szavaik a következő percekben hogyan hatnak. Ám a mi miniszterelnökünk ebben a tekintetben is minden kritériumot alulnézetből kukkol. Persze, kétségtelen, hogy amolyan „törökgábori” értelemben igazi géniusz, egy stratéga. Próbálja csak valaki utána csinálni azt, amit ő eddig, nevezetesen kicsi falu putrijából előbújva létrehozni egy verhetetlen gigapártot, úgy, hogy önmagánál nagyságrendekkel okosabb, műveltebb párttársakat helyezett partvonalra. Jó, a nem „törökgáborok” szerint ez inkább a lankadatlan szorgalom és a mérhetetlen gátlástalanság eredménye, mintsem zsenialitás, de ez most mellékes, megcsinálta.

Egy probléma van csak: országot vezetni nem tud. Konkrétan tökéletesen alkalmatlan arra, hogy egyetlen közepesnél komolyabb problémát is megoldjon. Persze, ez nyilvánvaló is, hiszen már az oviban is miniszterelnök volt a jele, az volt az egyetlen ambíciója, hogy kormányfő legyen, pusztán l’art pour l’art, tehát mindenféle elképzelés nélkül afelől, hogy mit is akarna kezdeni azzal a pozícióval- már persze a páváskodáson kívül.

Miért is jutott mindez eszembe pont most? Csak azért, mert Orbán Viktor két nappal ezelőtt bejelentette, hogy a középiskolák ismét átállnak a digitális oktatásra. Persze, ezzel nincs baj, lassítani kell a vírus terjedését. De nézzük, hogy is jutott el a mi inkompetens vezetőnk a márciusi leállástól a novemberi leállásig.

Március 13-án délelőtt bejelentette, hogy az iskolák nem zárnak be, vagy ha be akarnak zárni, akkor vége a tanévnek, a tanerők mehetnek fizunélküli szabira. 12 órával később bejelentette, hogy az iskolák bezárnak, az oktatás digitális formában folytatódik. Nyilván a sok a járványügyi szakember között talált egy közvéleménykutatót. Elkezdődött tehát a digitális oktatás, ami a kormány minden gátló, szabotáló tevékenysége ellenére működött. A multinacionális informatikai cégek remek felületeket hoztak létre, a tanárok pedig a saját eszközeiket és a kreativitásukat használták. Orbán Viktor kormánya az ég világon semmivel nem járult hozzá, hogy a digitális oktatás működjék. Ezután az első hullám lecsengett, folytatódott az élet, a habzsi, dőzsi, mint ha a koronának híre, hamva sem lenne. No persze a vészmadarak megjósolták a második hullám eljövetelét, de ez kit érdekelt, hiszen a kormány megkonzultálta a néppel sok milliárdért, hogy a nép bizony semmiféle leállást nem akar, nem akar többé otthon maradni, szóval bezárás nem lesz. A napi fertőzöttek és elhunytak száma közben csúcsokat döntöget, a járvány tombol, ám a kormányfő megmondta a tutit. Az iskolabezárás nem időszerű. Majd két nappal később bejelentette a bezárást. Ez, persze, helyes és időszerű, de tegyük fel a kérdést: a tavaszi tapasztalatok alapján tett-e a valamit a kormány azért, hogy a megkönnyítse a digitális átállást? Kapaszkodjunk meg! Igen! Az iskolai elektronikus napló (KRÉTA) rendszerén belül létrehozott egy felületet, a Digitális Kollaborációs Teret, ami nem más, mit az eddig is létező funkciók összesítése. És mit nem tett? Nem fejlesztette az iskolák informatikai rendszerét, nem látta el az iskolákat és a tanárokat laptopokkal, nem biztosított a tanároknak kedvezményes internet előfizetést. Magyarul az első és a második hullám között a mi kormányunk semmit nem tett azért, hogy gördülékenyebb legyen a digitális oktatás.

És ki kell emelni: nem arról van szó, hogy a kormány hogyan kezeli a járványt, nyilván erre receptje egyetlen kormánynak sincs, talán jól kezelni nem is lehet. Pusztán arról van szó, hogy a magyar kormány a legalapvetőbb funkcióját is képtelen ellátni. Mert nem ért hozzá, mert nem érdekli, vagy pusztán kedvtelésből, kicseszésből.

Világtörténelmi rejtély: ezt a teljesen inkompetens embert, illetve az ember pártját eddig háromszor választották meg valakik.

Kik?

Rendhagyó bejegyzés következik, abban a tekintetben, hogy az eddigi írásaimban legalább némiképp próbáltam elhitetni a kedves olvasóval és persze magammal, hogy valamelyest konyítok ahhoz, amiről írok. Próbáltam utána járni a részleteknek, no meg persze a magyar belpolitikát igen régóta, mintegy 30 éve figyelem, emellett, amennyire az időm engedte, próbáltam magam gazdaságilag és jogilag képezgetni. Ezúttal, viszont, az amerikai elnökválasztásról szeretnék néhány gondolatot leírni és hát bevallom, az ismereteim igen korlátozottak, ami annyit tesz, hogy időnként elolvasok egy egy Amerika-témájú cikket. De mivel ez mégis csak egy világpolitikailag jelentős esemény, csúnya lenne a blog, ha nem írnék egy sort sem. Tehát a helyzet úgy áll, hogy Joe Biden lesz az Egyesült Államok következő elnöke, Donald Trump pedig pakolhat. Ennek pedig, ugye, mi liberálisok hivatalból örülünk, hatalmas várakozásokkal tekintünk az új ciklus elé.

A kormánypártiak természetesen szomorúak, sőt, csalást kiáltanak, sőt, talán meg se fogják írni, hogy nem Trump nyert. A hazai liberálisok pedig boldogok, Fekete- Győr szerint végetért a rémálom, Donáth Anna szerint Biden győzelme visszatérés a normalitáshoz, esélyt kapunk a jogállamiságért folytatott harcunk megnyeréséhez.

No hát én, mint kontár, azt mondom, ez mind illúzió. Amikor Trump 4 éve nyert, nagyon sokan katasztrófát vizionáltak, összeomlást, új világrendet, stb. Valójában pedig nem történt semmi. Az USA nagyjából ugyanazt a politikát folytatta, a Kínával folytatott világgazdasági háború oldalfüggetlen, nyilván egy demokrata elnök ugyanezt tette volna, az USA külpolitikai szerepe nem nagyon változott. Amit nagyon fontos szerintem megjegyezni: Trump twitter- üzenetei nem az Egyesült Államok valódi politikáját jelenítik meg. Amerika tehát nem omlott össze, sőt, gazdaságilag talán még erősödött is. Ezért jegyezzük meg jól: Trump valójában nem bukott meg. Szoros küzdelemben veszített, de fontos tényező, hogy ehhez nagyban hozzájárult a koronavírus okozta káosz. Tulajdonképpen Trumpot a Biden-Covid duó győzte le.

Természetesen a magyar politikusok is túloznak, amikor a várakozásaikról beszélnek. Először is, Orbán hiába drukkolt már 2016-ban is Trump-nak, túl sok előnye nem származott Trump elnökségéből. Igen, volt egy Fehér Ház-i pofavizit. Az amerikai- magyar kereskedelmi kapcsolatok jól vannak, köszönik szépen, előtte is jól voltak. Az amerikaiak nem szóltak bele a magyar belpolitikába, Trump-ot ez egyáltalán nem érdekelte. A demokratákat talán jobban, no de a NER kiépülése alatt nagyrészt demokrata kormányzás volt, Obama volt az elnök és hát a NER ennek ellenére kiépült. Jól meg kell ugyanis jegyezni: a magyar antidemokratikus tendenciák elleni küzdelem nem az amerikaiak feladata, hanem a magyar választóké. Biden győzelmével nyilván lesz némi tiltakozás, lesznek jegyzékek, nyilatkozatok, melyek remek alkalmat teremtenek majd Szijjártó Péternek az emberkedésre, hogy jól beolvasson az amcsiknak. És nagyjából ennyi.

De hogy az írásnak némi pozitív kicsengése is legyen: Trump bukásával egy olyan elnök távozik, aki politikai szintre emelte a bunkóságot, aki nyilvánosan csapkodta nők fenekét, aki a saját lányával is randizna, aki egyébként is rendkívül lenézően beszél a nőkről, a kisebbségekről. Ha van valami, ami igazán számít Biden győzelmében, az ez: vereséget szenvedett az altesti suttyóság. Ez sem elhanyagolható.

Fekete- Győr András, a Momentum elnöke érdekes és egyben provokatív nyilatkozatot adott pár nappal ezelőtt. A kormányra kerülés utáni terveiről beszélt és nem kertelt. Elmondta, hogy Polt Péter legfőbb ügyész természetesen nem kerülheti el a felelősségre vonást, hiszen a tevékenysége alkotmány-, azaz alaptörvényellenes. Konkrétan- FGYA szerint- Polt nem bűnt üldöz, hanem bűnt véd, bűnözőket véd, ezért felelnie kell. Még ennél is meredekebb gondolat, hogy a kormányra kerülésük esetén le fogják váltani a köztársasági elnököt. Azt is hozzá tette- ismerős- gondolat- hogy ez nem egy szimpla kormányváltás lesz, annál sokkal több, inkább egyfajta rendszerváltás. Annak idején Orbán Viktor kampányolt hasonló retorikával, de ő nem ment el eddig, ő a „több, mit kormányváltás, kevesebb, mit rendszerváltás” formulát használta. Volt is akkor nagy felháborodás liberális oldalon, mondván, hogy ez az antidemokratikus törekvéseinek a beismerése. De mi a helyzet akkor FGYA nyilatkozatával? Kicsit fentebb azt írtam, hogy a nyilatkozat provokatív. Valószínűleg elég jól kiszámította a reakciókat. Varga Judit válasza nem is maradt el, rögtön el is mondta, hogy ez azt jelenti, hogy a Momentum nyíltan vállalja, hogy lebontaná a jogállamot, hiszen ezek jogellenes lépések.  Áder Jánost például a parlament választotta meg kétharmados többséggel, nem lehet csak úgy leváltani. No persze, ez nem teljesen igaz, láttunk már menet közben elnökcserét, igaz, Schmitt Pál formálisan maga mondott le- gondolom, erőteljes ösztönzésre. És láttunk olyat is, hogy a legfőbb ügyész mondott le, Györgyi Kálmán egy az akkori miniszterelnökkel, történetesen Orbán Viktorral történő titkos beszélgetés után dobta le a láncot, hogy átadja a helyét a legendás Polt Péternek. Persze, Varga Judit erre mondhatja azt, hogy hát arról ki tehet, hogy Györgyi Kálmán egyszer csak lemondott? Na, ugye, hogy ugye?! Polt és Áder nem akarnak lemondani, tehát aki le akarja őket váltani, az szembemegy a jogállammal. Igaza van-e Varga Juditnak? Szerencséra ezt a témát pár héttel ezelőtt körülszaladgáltuk, tömören most annyit idéznék fel abból a bejegyzésből, hogy ha a jogállamot nem pusztán a leírt törvények és jogszabályok összességének tekintjük, hanem azt gondoljuk, hogy a jogállam ennél több, egy demokratikus eszme, idea törvények általi kifejeződése, akkor lehet legitim FGYA érvelése. Ő arra a felvetésre alapoz, hogy a magyar jogállamiság nem létezik, hiszen a kormány, illetve a parlament a kétharmados többségével olyan rendszert alkotott, amely megszüntette a jogállamot, így tehát Polt nem legfőbb ügyész, Áder pedig nem köztársasági elnök. Tekintve, hogy köztársaság sincs. Így szabadon elmozdíthatók. Ugyanez egyébként minden testületre igaz, például az alkotmánybíróságra, vagy a médiahatóságra. Hiszen ha nincs jogállam, akkor legitim testület sincs. Akkor ezen testületek egyszerűen szétzavarhatók. Hoppá, de- mondja erre az összezavart olvasó- hát eddig a Fidesz sem jutott el soha. Ők nem zártak be, nem zavartak szét testületeket, egyszerűen csak éltek a kétharmados többséggel és látszólag a jogszabályoknak megfelelően alakították a maguk képére az országot. Ezzel szemben a Momentum karhatalmi eszközökkel reformálna. Hát akkor ki a jogállampárti? Persze, ez a probléma nem merült volna fel, ha FGYA hozzá teszi, hogy mindezt abban az esetben szeretné megvalósítani, ha az ellenzéki összefogás kétharmados többséghez jut a parlamentben. De szándékosan nem így fogalmazott. Hiszen, ezt jól tudjuk, minden politikus a választóihoz beszél. FGYA is. És mivel hosszú ideje az az egyik legfőbb üzenete a Momentumnak, hogy megszűnt a jogállam, a kormány pedig ellopja az EU-s pénzeket, így világos üzenetet akart küldeni. Ha egyszer azt üzenem, hogy a kormány nem legitim és rablóbanda, akkor világosan kell fogalmaznom. Akkor azt kell üzennem, hogy rendet teszek, nem feltételekkel, nem akkor ha 66,7%-om lesz, hanem mindenképpen. Hiszen azért akarok kormányozni, hogy helyreállítsam a jogállamot és megszűntessem a rablást. Nincs kompromisszum, ezt várják tőlem. FGYA  tehát a maga szempontjából logikusan nyilatkozott. Ki szavazna ugyan egy olyan pártra, amely azt üzeni, hogy itt diktatúra és rablóállam van, szeretnénk nyerni és hát megpróbáljuk normalizálni a viszonyokat, de nem biztos, hogy sikerül. Fontos megjegyezni, itt az ellenzéki üzenet nem az, hogy rossz a gazdaságpolitika, hibás a szociálpolitika, múltszázadi az oktatáspolitika. Ezek a demokratikus vita alapjai. A Momentum- és mellesleg e legtöbb ellenzéki párt is- rendszerkritikus üzeneteket küld. Egyébként ez egy win-win szituáció, hiszen FGYA üzenete a Fidesz számára is nagyszerű muníció, remek kommunikációs alap, hiszen miközben a kormányt támadják jogállam- ellenes politikával, rá lehet mutatni az ellenzékre, hogy lám, ők készülnek lábbal tiporni a jogállamot. És ez annyira mennyei, paradicsomi állapot, hogy ha hajlanánk a konteókra, azt is írhatnánk, hogy FGYA nyilatkozatának receptjét a Habony-konyha főzte ki. Ez, persze, nyilván túlzás, egyszerűen csak arról van szó, hogy a politikában a kormány és az ellenzék feltételezik egymást, szükségük van egymásra, egymás kaszabolásából élnek. Ez nem olyan, mint a foci, úgy látszik, itt a két csapat akár ugyanarra a kapura is játszhat.

Ide kívánkozik még egy apró megjegyzés: ha igaz az ellenzék narratívája a diktatúráról, a jogállam nélküliségből, akkor helyén való-e, ha az ellenzék mindeközben részt vesz a parlamenti munkában. ÉS helyes-e, hogy parlamenti választásokon akarja leváltani a kormányt? No, ez egy újabb bejegyzés témája lehetne, erről majd máskor..

Nyirati Klára polgármester október 23. előtti üzenetet posztolt a minap. Majd néhány perccel az elolvasása után némi meglepődés szaladt át az agyamon- valahogy nem pont ilyen tartalmú üzenetre számítottam.

Idézem:

’Egy évvel ezelőtt...Még nem tudtam, hogy a Fidesz folyamatos kampány- üzemmódban bosszúszomjas vadállatként fogja  lesni minden egyes lépésemet ...Hogy   minden egyes szavamat kiforgatják majd,  minden arckifejezésemet eltorzítják .

Hogy a fotósaik árgus szemekkel figyelik majd, mikor kapnak el rólam egy előnytelen pillanatot, amit a troll- oldalaikon a fröcsögő , gyűlöletkeltő hazugságaikhoz  felhasználhatnak.

Hogy minden egyes , általuk szervezett rendezvényen igyekeznek majd számomra megalázó helyzetet teremteni. 

Hogy eszükben sincs elfogadni a békejobbot...Hogy az emberek hergelése,  a lejáratás és a kipellengérezés mindennél fontosabb a kormánypárt számára..

Hogy a Fidesz- csinovnyikok számára nem a város fejlődése, hanem a kivéreztetése, ellehetetlenítése  a fontos!

 Hogy ennyire fáj nekik, hogy elveszítették Baját!!!

Innen üzenem az összes fizetett trollnak, bértollnoknak,  mocskolódónak,  és a hajdan

"Fiatal Demokrata" ( Fidesz) pártkatonáknak:

 Nem voltam soha, és nem is vagyok megfélemlíthető, megalázható, megzsarolható.... és megvehető sem!!!!"

Szerintem nagyon sokan, akik elolvasták ezt a szösszenetet, pont ugyanazt gondolták, mint én, valami másra számítottak.

Mivel az üzenet úgy kezdődik, hogy gondolatok október 23. előtt, gondolom, nagyon sokan az ünneppel kapcsolatos gondolatokra számítottak, ehhez képest ez a szöveg egy igen kemény aktuálpolitikai állásfoglalás. A hangvétele alapján az is valószínűsíthető, hogy egy kampánytanácsadó javaslatára születhetett. Íly módon, miután tisztáztuk, hogy ez nem egy klasszikus polgármesteri kinyilatkoztatás, inkább politikai harci induló, érdemes feltenni a kérdést:

Szükség volt-e erre?

A válasz nem egyszerű, a kérdés voltaképpen az: származott, származhat-e valamiféle előnye Nyirati Klárának abból, hogy megosztotta ezt a kinyilatkoztatást?

Nézzük először a kiinduló helyzetet, ez az írás ugyanis egyfajta reakció az ellenzéki bírálatokra. Természetesen az ellenzéknek mindig minden körülmények között jogában áll bírálni, sőt, mi több, ez kötelessége is. Persze, olyan is előfordulhat, hogy az ellenzék támogat és dicsér, de ez igen ritka, a versengés természetével ellentétes. Az ellenzéki magatartás többrétegű lehet. Állhat szakszerű, tényszerű bírálatból, mely tényleg a kritikus döntésekre fókuszál. Ezt nevezhetjük konstruktív ellenzékiségnek. Az ellenzéki magatartás lehet másfajta is, épülhet folyamatos támadásokra, valós tények és kitalált dolgok alapján prekoncepcionális lehet. Alkalmazhat szimpla hazugságokat, félinformációkat. A nagypolitikában már mindkét oldalról láttunk erre példát. Sőt, tulajdonképpen ez a legtipikusabb ellenzéki magatartás. És lehet szó szimpla karaktergyilkolásról is. Ez a legkevésbé szimpatikus ellenzéki magatartás, ám sajnos, ma már szerves része a politikai kommunikációnak. A Fidesz ezt a módszert ipari méretekben űzi, miután az amerikai kampánytanácsadója behozta az országba. Ennek lényege, hogy a negatív kampánynak szinte semmi köze a valós politikai döntésekhez, egyszerűen a személyiség vélt vagy valós negatív jegyeit pellengérezi ki. Egyik emlékezetes példája volt, amikor Vona Gáborról terjesztette el a kormánypárti média, hogy meleg. De ellenzéki portálokon is gyakran találkozunk ilyen politikától független gúnyolódásokkal, akár Németh Szilárddal kapcsolatban, de nagyon sokszor teszik nevetség tárgyává Orbán Viktor pocakját, vagy öltözködését is. Ez ma már minden napos.

Hogyan politizál a bajai ellenzék? Úgy gondolom, mindhárom elemet alkalmazza. Vannak tényleges bírálatok, ilyen, amikor szóvá teszik a pályázatok leállítását, a térrendezést, közlekedési intézkedéseket, sporttámogatásokat, stb. Ezek legitim bírálatok, ezekre lehet válaszolni, a közönség pedig eldöntheti, kinek ad igazat. Vannak nyilvánvaló csúsztatások is, ezek tipikus példája volt, amikor a kinevezett polgármesteri tanácsadók bérét rögtön az egész ciklusra átszámítva tették közzé. Ma már látjuk, hogy ez egy komoly csúsztatás volt. És alkalmazzák a karaktergyilkolás eszközét is, nagyon sok összevágott videóval, eltorzított fotóval. De persze ez nem fideszes specialitás, az interneten rengeteg ilyet látunk kormánypárti politikusokról is. A Fidesz tehát az ellenzéki politizálás teljes eszköztárát beveti. Majdnem. Van valami, ami speciálissá teszi ezt az egészet. A Fidesz ugyanis a politizálást magát kiszervezi, névtelen trollblogokon keresztül működteti.

Nézzük meg tehát ebből a szemszögből Nyirati Klára üzenetét. Azt rögtön megállapíthatjuk, hogy az üzenet az ellenzéki politizálás egyetlen hangsúlyos elemére fókuszál, mégpedig a karaktergyilkosságra. Ez az üzenet a bírálatokkal nem foglalkozik, kizárólag a személyét ért gúnyolódásokkal. Ezért gondolom, hogy ezt az üzenetet egy kommunikációs tanácsadó inspirálhatta. Az ilyenfajta üzenet célja nyilvánvaló: azzal, hogy a bírálatok egyetlen aspektusára koncentrál, megpróbálja hiteltelenné, sőt nemlétezővé tenni az egyéb kritikai elemeket, azokat, amelyekre esetleg válaszolni lehetne. Ez elég egyértelmű. Ha én azt állítom, hogy minden ellenzéki megnyilvánulás pusztán a bosszúszomjból következő mocskolódás, akkor azzal deklarálom, valódi, érdemi kritika nem létezik. Tehát nincs mire reagálni. Azt nem gondolom, hogy ez egy indulatból elkövetett bejegyzés lett volna, ezért gondolom azt, hogy volt előre megfontolt politikai szándék mögötte.

Tegyük fel ismét a kérdést, most, hogy már tudjuk az előzményeket és jobban látjuk, értjük a bejegyzés lényegét. Mi szükség volt erre? Egy politikai manifesztumnak általában két, egymással összefüggő célja lehet: szavazókat megtartani, szavazókat szerezni. Ebből a szempontból nézve milyen szavazókról beszélhetünk? Először is létezik az elkötelezettek csoportja, az aktív keménymag. Emellett vannak pártokra szavazó, de nem igazán elkötelezett polgárok. És vannak a bizonytalanok, akik nem tudják, hogyan szavazzanak. A politikai megnyilatkozásnak lehet célja a keménymag harci lázának fokozása, az ellenfél mérsékeltebb szavazóinak elbizonytalanítása, esetleg elszipkázása, valamint a nem politizáló bizonytalanok megszerzése. Ez az üzenet arra mindenképpen alkalmas, hogy az elkötelezett szavazókat hitében megerősítse, gyorsan tegyük hozzá, hogy egyben az ellenoldal hithű szavazóit is megerősíti a maguk meggyőződésében. A mérsékelt bármilyen elköteleződésű szavazókra gyakorolt hatás legalábbis kérdőjeles. Nem hinném, hogy a nem rá szavazók közül bárkit is elbizonytalanítana, hiszen azt azért sokan látják, hogy problémák azért vannak, nem minden bírálat mocskolódás, nem minden kritika jön kizárólag bosszúszomjból. És ez akár a mérsékelt, baráti szavazókra is igaz lehet. Hogy minden tökéletes lenne, azt tényleg csak a néhány igazán hűséges, mindenre kapható harcos gondolhatja. Ha ezeket így végiggondoljuk, nem tűnik feltétlenül hasznosnak ez a bejegyzés. Ha viszont a cél kizárólag az elkötelezettek feltüzelése volt, akkor ez a cél nyilván megvalósult. A probléma viszont az, hogy egy ilyen posztot az elkötelezetteknél sokkal többen olvasnak, gyakorlatilag mindenki. Olyanok, akik már szavaztak a Fideszre is, lehet, hogy legutóbb a Sikeres Bajáért jelöltjeire, de ingadoznak.   És így bizony, ebből a szempontból, az ő szempontjukból lehet, hogy ez inkább egy sértődött panaszkodásnak hat, kontraproduktív.

Még két dolgot kell feltétlenül megemlíteni. Nyirati Klára nem megfélemlíthető, ezt készséggel elhiszem. Azonban mindezt kihangsúlyozni arra utal, mintha pont az ellenkezője lenne igaz, az ember többnyire azt akarja kihangsúlyozni, amiben kissé bizonytalan. Érdemes itt Nagy Feró és az Ős- Bikini legendás dalára utalni, melynek címe: Nem félek

.https://www.youtube.com/watch?v=l7neNX6SGgU

A másik- és szerintem ez szarvashiba: a kommentháború. Ha egy polgármester válaszol egy hozzászólásban feltett kérdésre, az szimpatikus. Ha viszont egy bíralattal vitába száll, „csatázni” kezd az ellenoldali hozzászólóval az egyrészt leértékeli a polgármester presztizsét, másrészt felértékeli a kommentelőt. A polgármesteri pozíció méltóságába nem fér bele, hogy háborúba keveredjen a facebook-on. A reakciót rá kell bízni a hívekre.

Egy szó, mint száz, ha én polgármesteri tanácsadó lennék, nem javasolnám egy ilyen üzenet megjelentetését. Ha politikus mégis ragaszkodik hozzá, akkor azt javasolnám neki, inkább írja ki valamelyik közeli munkatársa. De majd az idő eldönti, lehet, hogy pont ez a győztes stratégia.